A repülőgép az első világháborút megelőző negyedszázad szenzációs találmánya. 1904-ben még (a második világháborús gyakorlattal szembeállítva) mindkét fél kevés példánnyal rendelkezett. Szerepüket a felderítésben és a futárszolgálatban látták.

Eleinte valóban ilyen célokra alkalmazták. A légi fényképezés segítette a tüzérséget. Kitűnően lehetett hasznosítani nagyobb szabású tüzérségi előkészítő tűz esetén, amikor a becsapódásokat is figyelve, fentről irányíthatták a tüzet.

Már 1915-ben alkalmazták a repülőgépeket bombázásra. Repülők egymás elleni harcában kezdetben egyszerűen kézifegyvereket használtak. Később – elsőként franciák – gépfegyvert építettek be a repülőgépbe. A propellert acéllemezzel védték.

Német mérnökök fejlesztették ki azt a megoldást, hogy a gépfegyver tüze a saját propellert automatikusan elkerülje. Ezzel megjelent a vadászrepülőgép őse. A harci repülőkkel párhuzamosan kifejlődött a földi légvédelem is.

Az antant rövidesen számszerű fölénybe került. Bár a repülőgépek alkalmazása meg sem közelítette a második világháborús méreteket, 1918-ra már négy számjegyű légiflották tevékenykedtek. A híres pilóták szinte népi hősökké váltak.