A harci gáz, mint új fegyver alkalmazása mindkét oldal hadvezetőségét foglalkoztatta. Gázgránátot már az 1880-as évek gyarmati háborúiban alkalmaztak. 1907-ben a hágai értekezlet megtiltotta alkalmazását. A németek a Mazuri-tavaknál folyó csatában mégis lőttek ki gázgránátokat. A nyugati hadszíntéren új megoldással próbálkoztak.

Kivárva a megfelelő szélirányt, palackokból bocsátottak az ellenségre mérges gázt Ypres város közelében. Az első alkalmazás tisztán katonai szempontból eredményes volt, tizenötezer ember vált harcképtelenné, harmaduk meghalt. Rövidesen nyilvánvalóvá lettek a módszer hátrányai. A megfelelő szélirányra olykor hetekig kellett várni. Ráadásul a szél iránya meg is változhat.

Egy hadművelet megtervezése soktényezős, nem lehet mindent egy szeszélyes természeti tényezőtől, a széliránytól függővé tenni. Így végül is visszatértek a gázgránátok alkalmazásához. A harci gáz első alkalmazását rövidesen mindkét oldalon a védekező eszköz: a gázálarc kifejlesztése követte.