Ujfehértón és környékén napok óta egy "forschriftosan" kiöltözött peczkes kis honvédtizedes keltett föltünést. Kicsi kis legényke, nem merthogy kicsi növésű, hanem mert nem is lehetnek még sokkal nagyobb. Mindössze csak tiz éves a "tizedes ur", But Ferencz, a szárhegyi vasuti őr fia, de azért már nem katonásdit játszik, hanem valóságos katona és tizedes az I. honvéd gyalogezredben és menetlevele szerint most szabadságon van, mint üdülő katona, miután előzőleg már egy katonai kórházban gyógyitották muszka golyótól eredő lábsebét.

But Ferencz természetesen nem a rendes sorozás alapján került a honvédek közé. Katona akart lenni, elbujt valamelyik Galiczia felé robogó katonai vonat egyik kocsijában, a kiszállásnál észrevette a hadnagy ur, letiltotta, leszidta, hazazavarta és But Ferkó – nem ment haza. Addig járt-kelt a katonák között, a mig végre is talált egy olyan jószivü hadnagyot, a ki nem zavarta el, hanem takaros, forschriftos uniformist csináltatott neki és a Ferkóból – Ferencz lett. But Ferencz, közhonvéd, majd kitünő, komoly szolgálatok révén But Ferencz honvédtizedes. Egyszer csak egy muszka golyó megsebesítette a lábát, hazahozták, meggyógyult, most már "üdül" és csak egy kivánsága van: az, hogy mielőbb ismét a harcztérre mehessen.