Törökországról általában ugy beszéltek, mint egy haldokló országról, azért adták neki a "beteg ember" elnevezést. Valamikor Törökország egyike volt a legnagyobb keleti hatalmaknka és az uj korban csakugyan lassan-lassan elvesztette nagyságát. Szó sincs róla, bizonyos, hogy jó rész van ebben azoknak a züllött állapotoknak, melyek az ottomán birodalomba lábra kaptak, de jó része van annak is, hogy Törökországnak mindig sok volt az ellensége s gyöngült erővel nem tudott megbirkózni valamennyivel.

Az ántánt szépen megegyezett abban, hogy a jelenlegi háboruban "többek között" megadják a halálos döfést a "beteg embernek" is. Kiszoritják Európából a törököket s országukon megosztozkodnak. Számításukat azonban valahol elhibázták. Nem gondoltak arra, hogy a "beteg ember" 1908 óta gyógyuló félben van. Az ifju törökök felülkerekedése megifjitotta, ujjáalakította és megerősítette a hanyatló országot. Ebben az ujjáalakító munkában nagyszerű tanitói voltak a törököknek a német tisztek. A hadsereget német mintára ujra szervezték, a tüzérséget a legmodernebb Krupp-féle ágyukkal szerelték fel stb.

Ami a török hadsereg vitézségét illeti, az egy cseppet sem vesztett régi hiréből. Ezt már eddig is bebizonyították. A "beteg ember" meggyógyult.