Halott bácsik, halott nénik
Félig-álom álmaimban
Mostanában gyakran jönnek
Kérdezgetni valamit.

Meg életet le nem éltek,
s a születni meggátoltak,
Elmaradtak sőt jövők is
Ugyszintén kiváncsiak.

Éberen én úgy se tudnék
Kérdésünkre választ adni,
Viszem őket hát keresztül
Rossz alvásom álmain.

Ha kérdik, hogy hogyan birjuk,
Döngő szivem válaszol rá
S bár fájdalmát nagyon érzi,
Mindig nagyon szivesen.

És elmondom: az embernek
Megeszűlni rossz is, jó is,
Miként mult s jövő időkben
Épp-úgy ez-idő-szerint.

Egyik embert arra rántja,
A másikat meg emerre
Szabott sorsa és idője,
Mindakettő megszabott.

Ha ki ma él, miért bánja?
Emberként jön, emberként megy
S aki marad utolsónak,
Az tegye be a kaput.