Másfél évtizeddel ezelőtt vándorolt ki Rózsa hegyről Oroszországba Makoviczky Dusán dr., a kit most, mint hire érkezik, elfogtak Oroszországban és törvény elé fognak állitani. Makoviczky gazdag családját, a polgári boldogulás kinálkozó alkalmait hagyta volt Magyarországon és elzarándokolt Tolsztoj Leó grófhoz, a kivel a nagy orosz iró, sok más magyar követőjéhez hasonlóan, már évek óta levelezett.

Makoviczky távozását az sietette, hogy surlódása volt a felvidéki hatóságokkal, a melyek nemzetiségi mozgalom szitásának gyanujába fogták. Tolsztoj követője ugyanis Tolsztoj filozófiájának oly tanait terjesztette volt el olcsó füzetekben a tót nép közt, a melyek az állam eszméjével ellentétben állottak. Tolsztojnak lemondást és békességet hirdető vértelen tanai akkoriban Európaszerte számos hivet toborzottak. De ennek a hóditásnak a magyar felvidéken a magyar állameszmébe ütköző jelentőséget adott, hogy átvitt értelemben Tolsztojnak a hazafiság ellen hirdetett tanait a magyar hazaszeretet ellen is értelmezni lehetett.

Makoviczky sohasem ösmerte el a pánszlávizmus vádját, rehabilitálták őt a hatóságok is, mert hiszen Tolsztoj ellensége volt a pánszláv hazaszeretetnek is, ha annak éle a nemzetközi békét fenyegethette. A felvidéki magyar orvost, a ki szó szerint értelmezte és alkalmazta a maga személyére Tolsztoj tanait (még a Mesternél is következetesebb) a nagy orosz iró megszerette, házi orvosává fogadta s azontúl ott élt a jasznaja-poljánai Tolsztoj-kastélyban.

Egy magyar ujságiró, a ki Tolsztojt 1905-ben fölkereste, hogy véleményét kérje az orosz forradalomról, ott találkozott a kiszármazott felvidéki orvossal. Halavány arcu, törékeny alaktu ember volt Makoviczky. Korszakállal keretezett arczán, munkászubonyba öltözött lényén, ha egyszerü szobácskájában virágjai és könyvei közt látta valaki, egyáltalán nem tette a világfelforgató agitátor hatását.

Beszélték róla, hogy életigényeiben szerény a végletekig, jó szivü, áldozatkész és orvosi tudományával naponta a közeli köszségekben a szó szoros értelmében néhány kopeket keresett csupán. Azt mondták, hogy megélhetésre nem forditott többet naponta öt-hat kopeknél és ha ezt megkereste, a parasztoktól nem kért többé semmit orvosi munkájáért. Látni való, hogy teljesen áthatotta az a lelki mákony, a mit a zárkózott kedélyekre Tolsztoj tanitása gyakorolt, de éppen ez a hajlandósága, a béke- és az emberszeretet sodorta most bajba Makoviczkyt, a ki Tolsztoj halála óta sem hagyta el Jasznaja-Poljánát.

Makoviczkyt, mint Prágából ujabban is jelentik, elfogta és Jasznaja-Poljánához közeli Tulába internálta az orosz politikai hatóság, azzal vádolva, hogy aláirt egy röpiratot, a mely agitál béke megkötése érdekében. Tolsztoj magyarországi követőjét ezért haditörvényszék elé szándékoznak állitani másokkal együtt, a kik sürgették, hogy a vérontásnak vessen véget Oroszország. Makoviczky pétervári barátai eredménytelen kisérletet tettek kiszabaditása érdekében.