Három évvel ezelőtt egész Angliát lázba hozta egy könyv, melyhez sir Hiram Maxim, a hires ágyukirály irt előszót. Ebben a könyvben R. P. Hearne, a legjelesebb angol katonai szakirók egyike, miután behatóan fejtegette a kormányozható léghajók szerepét és használhatóságát a háboruban, fölveti azt az izgató kérdést, hogy „megtámadhatja-e Németország Angliát a Zeppelinjeivel…Most megdöbbentő aktualitást ád ennek a problémának az a leirhatatlan rémület, melyet az Antwerpen fölött megjelent német katonai léghajók Párisban és Londonban, mindjárt legelső támadásukkal fölkeltettek.

„A német Zeppelin-léghajó egész könnyen elbir 15 embert, tömérdek tüzelőanyagot, eleség- és lőszerkészletet. Fölszerelhető szikratáviróval, légi torpedókkal és bombákkal, sőt egyenesen felülről tüzelő ágyukkal is ellátható. Szóval: igazi légi dreadnoughtot lehet csinálni belőle, - s ez a dreadnought legyőzhetetlen urrá teszi a levegőben Németországot. Mert a Zeppelin 50-60 kilométeres sebességgel röpül óránként szélcsendes időben s ennek a kétszeresét is könnyen megteheti, ha kedvező légáramlatba jut. Ami azt jelenti, hogy 1000-1200 km távolságra operálhat minden veszedelem nélkül; s ha ezt az elméleti határt felére szállitjuk is le, még akkor is áll és igaz a rettentő valóság, hogy: a Zeppelin, még kedvezőtlen körülmények közt is 500-600 kilométer távolságra viheti a harcot Németország határain túl.

Angliát már vaksötétben közeliti meg, amikor egyáltalában nem is látható. És ha a Zeppelin rászánja magát erre a támadásra, akkor nincs emberi erő, amely visszatartsa!

Ez a légi dreadnought éjszaka röpülné át a csatornát, amikor nem kellene attól félnie, hogy meglátják s megérkezvén az angol partokra, valósággal ugy sujthatna le a magasból, mint az istennyila. Erődeink és hadihajóink még csak nem is igen lövöldözhetnének rá; mert egészen sajátos szerkezetü, hegyes szög alatt lövő ágyuk és messze körzetben robbanó gránátok és shrapnelek nélkül könnyelmü puskaporpazarlás volna minden lövés a Zeppelinek ellen. De, még ha sikerülne is lelőni egy-egy ilyen mostrumot, ezzel csak a későbbi veszedelmeket hiusitaná meg, mert a lezuhanó Zeppelin bombái azért mégis csak felrobbannának. És az ellenség vesztesége? …. Alig egy tucat, vagy mondjuk: 20 ember, meg a léghajó költsége, ami, - ha félmillió koronára tesszük is az árát, - mégis csak pénz.

A Zeppelin a szó szoros értelmében láthatatlan ellenség, gyorsabban jár, mint a dreadnoughtok, s mivel mindig légvonalban haladhat, szükségképen a legrövidebb vonalakon közlekedhetik két pont között. Se a szárazföldi, se a tengeri haderő meg nem állithatja, s ha támadni akar, még a kedvező széláramlatot is megvárhatja, hogy minél gyorsabban és biztosabban elérhesse célját. Kiel és Bréma északkeleten, vagy Friedrichshafen délkeleten, oly elsőrendü stratégiai állomások, ahonnan pár óra alatt Portsmouth, London és Sheerhess fölött lehet egész csomó Zeppelin: s ha ezek a léghajók elpusztitják vagy csak megbénitják is az angol flottát, akkor szabad az út a német flottának az angol partokra s a német inváziót semmi se állithatja meg többé!...”

Három évvel ezelőtt festette ily élénk szinekkel a Zeppelinek veszedelmét egy elsőrendü angol katonai szakiró. Akkor még csak azt a lehetőséget vette számba, hogy Bréma, Kiel és Friedrichshafen lesznek a német légi flottának támadási bázisai: szóval csupa több száz kilométernyire fekvő pont a szigetországtól. De mit szólna ez a Hearne ma, midőn csak pár nap választja el a német hadsereget attól, hogy elfoglalja az egész francia partvidéket a La Manche-csatorna mentén? … Amikor 20-30 kilométer fogja csak elválasztani az angol partokat a német Zeppelinektől, - amikor a levegőnek rettenetes dreadnoughtjai két óra alatt London fölött lehetnek s néhány perc alatt az angol nemzeti vagyon milliárdjait pusztithatják el, félelmetes tengeri haderejét pedig matematikai precizitással tehetik tönkre? … Amikor Helgoland partjai fölött megjelennek ezek a légi szörnyetegek és a derült égből lecsapó villámként szólnak bele abba a hősies, de egyenlőtlen közdelembe, melyet kis német naszádok és cirkálók vivnak a 25-30 ezer tonnás angol páncélosokkal? …

Negyvenhárom évvel ezelőtt, a német-francia háboru alkalmával, három vakmerő, porosz lovastiszt átlovagolt Elszászba, hogy földeritő szolgálatot végezzen. Mikor hazafelé tértek, fáradtan fordultak be egy utszéli korcsmába egy ital borra, mit se törődve azzal, hogy ellenségtől nyüzsgő területen járnak. Jó darabig vigan iddogáltak, nem is sejtve, hogy a korcsmáros titokban értesitette ottlétükről az ellenséget. Egyszerre aztán hirtelen rajtuk ütöttek a franciák: egész sereg zsandár, lövésre emelt puskákkal….A három porosz gondolkodás nélkül nekiment a túlerőnek; az egyiket nyomban lefegyverezték, a másikat agyonlőtték, - de a harmadikkal nem birtak. Ez kivágta magát, lelőtt egy zsandár-káplárt, fölkapott ennek gazdátlan lovára és szerencsésen elnyargalt a rázuditott golyózáporban. Gróf Zeppelin Fredinánd volt ez a vakmerő kapitány, a porosz hadsereg egyik leghiresebb lovastisztje.

Ma már elmult 76 éves és alig három hete – önkéntesnek jelentkezett a német hadseregben. Makacs és keményfejü, szivós öreg ember, aki még egyszer akar verekedni a földön, - miután a levegőben oly ármádiát szervezett ellenük, amelynek támadása legyőzhetetlen. Mert a légi dreadnoughtok nehéz problémáját Zeppelin gróf oldotta meg; a legutolsó tizenöt év alatt az ő neve egyet jelentett a csüggedetlen munkával és a hajthatatlan energiával, mely minden poklokon diadalmaskodik. Mig a francia Santos Dumont, aki a legelső kormányozható léghajót elkészitette és repült is vele, csak apró, 180 köbméter ürtartalmu léghajójával kezdte, - Zeppelin már első légi dreadnoughtját is 10.000 köbméteresre tervezte. Mert mindjárt erős motorral akarta hajtani és legénységet, sulyt is akart benne szállitani, hogy ne puszta játékszer legyen, hanem félelmetes támadó és védő fegyver a nemzeti haderő szolgálatában.