A cári önkényuralom, amelyik népeinek minden jogos kivánságára, minden szabadabb mozgolódására vérfürdővel, szibériai börtönökkel felelt, most kegyetlenül megbosszulja magát.

Amikor a véres cárnak olyan nagyon szüksége volna engedelmes katonákra, most tör ki a népekből a beléjük folytott elkeseredés s ahelyett, hogy az atyuska vérrel szentelt zászlói alá sorakoznának, az ő legigazibb belső ellenségeik felé fordulnak. A forradalom szikrája most is, mint már annyiszor, az odesszai kikötőben gyult fel.

Az orosz matrózok fellázadtak s a saját tisztjeiket, a cári önkény hü csatlósait rakásra öldösték. A tengerészekhez csatlakozott a város elgyötört, forradalmi munkássága. Az utcákon torlaszokat emeltek s azok a csapatok, melyeket ellenük küldtek, megölték tisztjeiket s maguk is a lázadókhoz csatlakoztak. Egy hajó a várost bombázta s mind a négy sarkában felgyujtotta. De a rettenetes pusztulásból mégis a forradalmárok kerültek ki győztesen.