Tábori posta

Minapi felsorolásunkhoz, hogy a Nyugat emberei közül kik vonultak be hadiszolgálatra, hozzáírjuk Lengyel Gézát, ki mint póttartalékos hányja a sáncot fenn Galiciában, Moskovitz Ivánt, ki ott fenn honvédhuszár főhadnagy s úgy tudjuk, egy tábornok parancsőrtisztje, Csáth Gézát, ki katonaorvos és Tersánszky Józsi Jenőt, kiről nem hallunk hírt. Alább, Halász Gyulának művészi levelein kívül egypár meghittebb levelezőlapot is lenyomtatunk, mely e barátainktól hozzánk vagy ismerőseinkhez érkezett.

Halász Gyula tábori leveleiből

A Nyugat legutóbbi számában közöltünk néhány jellegzetes részletet Halász Gyula barátunknak apjához, Halász Imréhez intézett leveleiből. Halász Gyula mint hadnagy harcol az északi harctéren. Alább közlünk ismét néhányat levelező lapjaiból.
Galicia, szept,6.

A velünk szemben álló túlnyomó orosz sereget Orosz-Lengyelországban öt nagy csatában széjjel szórtuk.
Remélhetőleg az ezután következő harcokban is győzni fogunk. Óriási erővel készülünk szétmorzsolni az oroszt. Kérek rövid ujsághíreket borítékban. A shrapnel süvítését, golyók füttyét megszoktam már.
Szept.9.

Az otthon és meghitt békés környezet, az édes függetlenség nagyon hiányzik. De magammal hoztam emlékeimet. A jövő bizonytalan, de éppen ez a bizonytalanság romantikus. Kedélyállapotom grafikus rajza hasonlítana a délsarki viharok szélmérő műszerrel ábrázolt vonalaihoz. De a kilengések nem tulságosak. Nem nagyobbak, mint békeidőben.

Módfelett érdekelnek a hadjárat személyes impressiói. Tetszik nekem a sportszerűsége. Friss erővel, élénk kedvvel viselem a nélkülözéseket. Alaposan kipróbálhatom most, mennyit érek testben lélekben. Itt most nem a „fess” katonákon a sor, hanem azokon, akik messze célokért, eleven képzelő erővel szívósan ki tudnak tartani.

A Scott-féle délsarki expedíció tagjainak mérhetetlen szenvedéseihez képest afféle turista-kirándulás a mienk. Engem tehát ne féltsenek, se sajnáljatok.
Szeretettel gondolok mindazokra, akik szeretettel vannak irántam. Törhetetlen életkedvvel és erővel nézek elébe a jövőnek.

Galícia, szept. 10.

A csata földrengető ágyúdörejében irok.
Az orosz vonul már vissza. Tiszta kék ég ragyog fölöttünk. Bizonytalan, szívszorongató helyzetemben is napsugarasnak látom a világot. Óriási erőt egyesítettünk Lemberg fölmentésére. Legényem már elhuzódott valahová biztos takarásba.

D. u. 2 óra. Süvít a shrapnel, fütyül a golyó. De én nyugodtan futok előre szakaszommal.
Este 8 óra. Most kiküldtek egy útkeresztezés őrzésére éjszaka.
Szept. 11. d. e. 9 óra 30 perc.
Egész éjjel szakadatlanul szólt az ágyu és ropogott a puska. Az országút árkába feküdtem. Ma d. e. kis patak partján, a lejtőbe vájt gödrökben várjuk a fejleményeket.

Galicia, szept. 20. ( Budapestre érkezett október 5-én. )