Kedves barátaim!

Véletlenül hozzájutva a Nyugathoz, olvasom, ki mindenki harcol munkatársai közül. Vegyétek szivesen tudomásul, hogy magam is, őszülő szakállammal öreg fejemmel mint póttartalékos járom az u.n. északi harcteret ( Oroszországot beleértve ). Naplójegyzeteket is csinálok, bár rossz kabala talán. Bevallom, nagyon szeretném ezeket felhasználni. Tudjátok-e, mit tűr a legnehezebben az ember?a városi? Nem a hideg földön való hálást, nem a srapnellpukkanást, hanem, hogy – mint mi – egész idő alatt egyetlen levelet, postát otthonról nem kapunk.
Meleg üdvözlettel mindenkinek.

Lengyel Géza.