A vas és a beton egyesülése a huszadik század épitési csudáit eredményezte. Azok az olvasóink, akik e rovatot figyelemmel szokták elolvasni, bizonyára aziránt is érdeklődnek, hogy mi módon történik a vas és a beton egyesitése, mert hiszen mind a két anyag más és más természetü, s nem olyan egyszerü elképzelni e két anyag kapcsolatát, mintha például azt mondjuk, hogy a bor és a víz egyesülnek, s alkotnak vizes bort, vagy boros vizet.

Rövid szavakban igyekezve elmagyarázni a vas és beton egyesülését, tudni kell, hogy minden épitési alkotásnak bizonyos teherbirósággal kell rendelkeznie. Már az épitési alkotásnak magának is van bizonyos jelentékeny sulya, amit a szerkezetnek hordani kell. Ehhez járul az emberek, tárgyak, járóművek sulya, amelyet szintén ki kell tartania. A holt suly és az önsuly ezeket a szerkezeteket nyomja, a mozgó suly, mint például az emberek és járóművek, ezeket a szerkezeteket huzó erőre veszi igénybe.

Az önsuly is huzza a szerkezetet, amit ugy kell elképzelni, hogy ha egy láncot két oldalt két végénél fölfüggesztünk, a lánc behajlik, s akkor a lánc sulya azon a két helyen, ahol meg van erősitve, huzó erőt fejt ki, viszont a mozgóterhelés is nyomja a szerkezetet, mert abban a pillanatban amikor a kocsikerék átgördül egy tartóoszlop tetején, nyomást gyakorol arra. Ezeket az erőkifejtéseket természetesen pontosan számitásba veszik és ez alapon szabják meg, hogy milyen erősnek kell lennie például a hidtartó vasrácsos szerkezetnek, milyen erősnek kell lenni a hidoszlopnak a tervezett hidnyiláshoz viszonyitva.

Ha csak vasszerkezetről van szó, vagy csak fáról, vagy kőről, vagy betonról, ez egyes alkotórészeket a számitások alapján megfelelő vastagra készitjük. Igy volt ez mindig, s ma is igy történik. De a technikusok rájöttek, hogy a beton a nyomási erőnek épen olyan jól tud ellentállni, talán jobban is, mint a vas és még olcsóbb is, mint a vas. Nem lehetne-e a hidszerkezetekben és egyebütt is a nyomások helyén vas helyett betont tenni?

A kisérletek alkalmával rájöttek arra, hogy a vas a betonban igen szilárdan, s elpusztithatatlanul helyezkedik el, a beton viszont sokszorosan nagyobb szilárdságot nyer, ha vas van benne. Ez alapon azután rájöttek arra is, hogy vashidak helyett lehetne vasbeton hidakat épiteni, még pedig akképen, hogy azokra a helyekre, ahol a nyomási erő a nagyobb, oda betont, ahol a huzási erő a nagyobb, oda vasat tesznek. Igy is történik. A vasbeton épitkezéseknél a nyomás elleni helyeken kevesebb a vas a betonban, s a beton a több, a huzás elleni helyeken a vas több a betonban, mint beton. Az eredmény azok a hihetetlenül karcsu és merészen magas épitmények, amelyek a huszadik század technikai csudáit alkotják.

Képünkön egy ilyen csudálatos vasbeton alkotást mutatunk be. Ebben az esetben valami olyat lát az olvasó, amely Európában van és mégis legnagyobb a világon. Megszoktuk ugyanis, hogy ha valami a legnagyobb, az Amerikában van. Lefőztük Amerikát. A hid Svájcban épült, ma már készen van, a chur-arotai villamos vasut céljaira. A Plessier nevü völgykatlan áthidalására szolgál, s a legnagyob, amit eddig vasbetonból épitettek.

A hid magassága 70 méter, 287 méter hosszu s az ivtáv 100 méter. A szerkezetét a hidnak most már nem nehéz tovább elképzelni. A boltiv tetején képzeljen el az olvasó egy vizszintes vonalat, vagy pedig a csucspont felé enyhén emelkedő, illetve a másik oldal felé eső vonalat. Ezt az ugynevezett hidpályát azután függőleges vasbetonoszlopok fogják a boltivvel összekapcsolva tartani.

A hid épitése a képen látható állapotában igen érdekes tanulságokkal szolgál. Amint látjuk a hidat előbb teljesen elkészitik favázzal abban a formában, ahogyan annak elkészülése után lennie kell. A boltivet bedeszkázzák, s erre ráhelyezik a hidboltozat vasvázát, amelyet azután deszkázat között körülvesznek betonnal, s addig tartják körülötte a zsaluzatot, amig a beton megszilárdult. Az egész boltivet elkészitve, még mindig megmarad alul az állványzat mindaddig, mig az egész boltiv betonja köt. Maga a hidállványzat is egyike a technikai alkotások nagyszerüségének. A hidállvány szerkezetet külön meg kell szerkeszteni.