Németország Belgium semlegességének megsértésével indította meg a világháborút az antant ellen. A német vezetés remélte, a kis Belgium nem áll ellen. Nos, nem így történt. Az országon áthaladó német csapatokat a Liege környéki erődrendszer (Európa egyik legnagyobb erődrendszere) állította meg. Liege és Namur s a többi, a holland határtól a déli Ardennek hegységig húzódó, összesen tizenkét erőd kizárólag védelmi célokat szolgált.

A németek, bár megadással vagy látszatvédekezéssel számoltak, ostromra is felkészültek. Ekkor a hadseregek közül egyedül a német rendelkezett 42 cm-es mozsarakkal. Egy-egy ilyen óriás kiszolgálásához több tucat katona kellett, és csak vasúton lehetett szállítani őket. A német „szuper-mozsarak” mellet Skoda gyártmányú osztrák-magyar ágyúk is érkeztek.

Az erődök nagy károkat okoztak a németeknek. Ágyúzták az ostromlókat, és géppuskázták az erődök közé behatoló csapatokat. A franciák, akik még mindig nem hittek a Schlieffen-terv, vagyis az egészen nyugatra hatoló átkaroló-bekerítő hadművelet lehetőségében, nem nyújtottak segítséget a belga seregeknek az erődök védelmére. A német támadás a mozsarak megérkezése és a francia segítség elmaradása után áttörte az erődvonalat.

A belgák két nappal késleltették a német előrehaladást (emlékezzünk, milyen nagy jelentőséget szántak a németek az időtényezőnek!) és jelentős károkat okoztak az ellenségnek. Bár a dunántúlnyi Belgium nagyobb részét a németek elfoglalták, az ország egy kis darabkája a háború során mindvégig belga kézen maradt, a belga hadsereg hazai földön harcolhatott, aminek morális jelentősége volt. A német hadseregek rövidesen rázúdultak Franciaországra.