Köszönöm, fiuk, hogy fiatalok vagytok s olyan verseket küldtök hozzám, mintha a világon minden rendben volna. Köztetek van ugyan egy furcsa, kedves pécsi ( Fünfkirchen ) gyerek, akinek a háború is fáj. Valahogyan szeretné tudniillik fiatalságát mindenbe beleháborogni s majdnem jól is csinálja. De az én nagy örömöm mégis az, hogy a fiúk épen olyan fiúk, mint mink valánk s hogy nem is igaz az a mintha: inter arma etc.

Nincs semmi baj ma a világon, csak némi gyorsított halálozás s a költők, a költeni akarók úgy írnak, mint Belgrád fénykorában. Azt kell hinnem, hogy minden egy nagy tévedés csupán, azután bután és megbékülten mosolyoghatunk. Köszönöm a most érkező verseket, egyikkel-másikkal talán el is bánhatok, de legjobban azt köszönöm, hogy vannak még költők, kik összes teendőiket nem a sánc-árokban végzik el. Szép, babonás fajta a magyar, már alig is van belőle, de idilljeit egy Isten is megirigyelhetné.

Ady Endre.