A Magyarországon letelepedett szerzetesrendek, jóformán kivétel nélkül kiveszik részüket a háborús idők munkájából. A legnagyobb részük a betegápolás terén szerez nagy érdemet és a tehetősebb rendek a jótékonyságra is nagyobb összeget áldoznak.

A budapesti és vidéki rendházakban, a mennyire csak lehetséges volt, betegeket fogadnak el ápolásra és minden ellenszolgáltatás, vagy fizetés nélkül a legnagyobb szeretettel ápolják a harcztéren megsebesült katonákat.

Egyedül a budapesti Irgalmasrend kórháza százötven beteg katona ellátását és gondozását vállalta el, ezenkívül a Szent Erzsébet-kolostor ötven beteget, a ferenczrendiek, a dominikánusok, a benczések, valamint a különböző apáczarendek mindegyike vállalkozott betegek ápolására. Olyan helyen, a hol a rendház betegek felvételére szűk, ott maguk a szerzetesrendek béreltek más házakban megfelelő helyiségeket, hogy itt a betegeket elláthassák.

Kitesznek magukért a vidéki rendházak is, a győri, a pannonhalmi, a zirczi, a veszprémi, a csornai, a kassai, az egri, a szombathelyi rendház mindegyike vállalkozott több kevesebb sebesült ellátására.