No, hát, szavamra mondom, hogy furcsább és lehetetlenebb közönséget, mint a mienk, el sem tudok képzelni. Igazán hallatlan, hogy milyen kevéssé fegyelmezett az öntudatában.

Itt van a legujabb eset. A német hivatalos jelentés beszámolt arról, hogy négy torpedónaszádjukat elsülyesztették az angolok. Mi az, négy torpedónaszád egy ilyen háborúban, mint a mostani. Tulajdonképpen semmiség, főleg ha összehasonlítjuk az angolok eddigi tengeri veszteségeivel, melyekben négy nagy pánczélos czirkáló is szerepel.

S mégis a mi kedves, de fölöttébb változékony hangulatos közönségünk lelógó orral és mély lehangoltsággal fogadta a hírt. Miért? Hát azt képzelték, hogy csak a németek fognak hajókat sülyeszteni; hogy az ilyen diadalok, amelyeket eddig elértek, nem kerülnek áldozatokba? Ilyen naiv és ilyen hiszékeny csak a mi publikumunk tud lenni.

Miközben ezeket írom, olvasom az uj hírt, hogy a németek tönkretettek egy tengeralattjárót. Tessék vigasztalásul az orrlógatóknak és reváncsul az angoloknak. Hát lehet, hát szabad orrot lógatni és elkedvetlenedni olyan jelentéktelen veszteségekért mint a németeké?