A pénzügyminiszter a háboru kiadásainak fedezésére kölcsönt bocsát ki, melyet a dolog természete szerint a belföldön kell elhelyezni. Ezt a nemzeti kölcsönt, melynek aláirási felhivását a Magyar Pénzügy illető rovatában közli, a magyar nép millióinak kell összehordani.

Az állam minden egyes polgárának nemcsak életét és vérét, hanem vagyonát is fel kell áldoznia nemzeti létünk fentartására és igy mindenkinek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy előteremtsük azokat az anyagi eszközöket, melyek a győzelem kivivásához okvetlenül szükségesek. 

Eltekintve a hazafias momentumoktól, a kölcsön mint előnyös tőkeelhelyezés is felhivja a figyelmet.
A 6%-kal kamatozó adómentes 100 K névértékű járadékkötvények készpénz-jegyzés esetén 97.50 K, négy részletben való fizetés esetén 98 K árfolyamon bocsáttatnak ki.

Annak elérése végett, hogy a kizárólag hadi célokra szolgáló emissziónak a jegyzése a kisebb emberekre nézve is lehetővé tétessék, a legkisebb kötvény névértéke 50 K-ban állapittattott meg.

Az aláirt kötvények árának kifizetésére 100K-t meghaladó jegyzéseknél kedvezményes fizetési módozat lesz igénybe vehető olyképpen, hogy az aláiráskor csak az aláirt névérték 10%-a lesz biztositékképpen leteendő, még pedig vagy készpénzben és a jegyzett összeg ezt követőleg lesz befizetendő, olyképpen, hogy 40% 1914. dec. 12-ig, további 30% 1914. dec. 22-ig és az utolsó 30 % 1915. jan. 8-ig lefizetendő.

Az aláirási áron kivül az aláiró terhére sem folyó kamat, sem jutalék nem számitható fel. Az az aláiró, aki az általa jegyzett kötvényeket zárolja és a zárolást öt éven át fel nem oldja, a kötvényen alapuló követelését legkésőbb 1919. évi november 1-én, ettől a naptól számitott egy évre névértékben leendő visszafizetésre felmondhatja, viszont a pénzügyminiszter fentartja magának a jogot, hogy három havi felmondás mellett a kölcsönt – egészben vagy részben – névértékben visszafizethesse, a felmondás azonban 1920. évi november hó 1-ét megelőző időre nem fog eszközöltetni.