Ma már nem csak házakat tudnak eltolni egyik helyről a másikra, hanem hidakat is. Hogy teljesen világos legyen az olvasó előtt a technikai csuda, mindenekelőtt tisztában kell lennie a híd fogalmával.

A híd két szilárdan leerősitett épitmény közé emelt fa, kő, beton, vas vagy lánchid szerkezet, amely a két alapépitmény egymástóli távola szerint vizszintes, ivelt, vasgerenda, rácsos vasszerkezet, kőboltozat, fagerendás, vasbeton ivezet szerkezetü lehet.

Minél kisebb a két alapépitmény távola, müszaki nyelven : minél kisebb a feszitő távolság, annál egyszerübb anyag, egyszerübb szerkezetü a hid. Ha a hidak legerősebb igénybevételét a vasutak hidjainak megterhelését vesszük alapul, s ezekről szólunk, minden más híd esetét ezekbe foglalhatjuk.

A hidak ugy épülnek, hogy az előre megállapitott, kiszámitott tervek alapján megépitik a hidpilléreket a folyó, vagy áthidalandó mélyedés szélein, valamint a mederben, vagy a mélyedés közbenső pontjain, s ezeket a feszitőtávolságokat, helytelen magyarsággal, de közhasználati kifejezéssel mondva, fesztávokat összeépitik faálványokkal, az ugynevezett szerelőállvánnyal.

Ezeken a szerelőállványokon a hidlakatosok és munkások a vasgerendákat egybeszegecselik, az egész hidnyilást elkészitik. Mikor a hidnyilás két pillér között elkészült, a alapos vizsgálat után megállapittatik, hogy a szerkezet eleje és vége a pilléreken biztosan fekszik, a hidtartók szegecselése, összeszerelése hibátlan, az állványokat elszedik, s mennek a másik két hidpillér közé.

Ugyanigy történik a híd épitése, ha a tartók helyett fagerendák alkotják a hidszerkezetet. Ha ellenben kő, vagy vasbetonból készül a hidnyilás, akkor a szerelőállvány a bothajtásnak megfelelő alakura készül, s erre a famintára falazzák meg a hidnyilást.

A famintát azután, ha a falkötés szilárd, elszedik. Már most könnyen el lehet képzelni azt az esetet, hogy a hidat valamely árviz, vonatkisiklás, földcsuszamlás, elhasználódott alkotórészek olyan állapotba hozzák, hogy annak átépitése, kicserélése mulhatatlanul szükséges.

Ilyen eset volt néhány éve az orsovai vonalon, ahol az árvizi vasúti hidakat, töltést egyaránt elsodort, ugyannyira, hogy az egész vasúti pályatestet át kellett helyezni a hegyoldalra, árvizvédett területre, alagutakat kellett épiteni, hogy a vonatot ezen az uj helyen vezethessék.

A krassói-szörénymegyei árviz által elrontott hidakat megfeszitett erővel annyira, amennyire helyreállitották ugy, hogy a vonatok lassu meneteléssel átmehettek rajta, de azonnal kellett arról is gondoskodni, hogy uj hidak épüljenek, amelyek védelmet nyujtanak egy bekövetkezendő ujabb árviz ellen.

A forgalmat a kijavitott hidakon fönn kellett tartani, tehát a kérdést ugy oldották meg, hogy a régi híd mellett fölépitették az uj hidat ideiglenes állványokra, a régi híd alatt megépitették az uj pilléreket, s mikor a munkával elkészültek, a régi híd összeköttetését szétbontották s az előre elkészitett állványokra behuzták.

Ugynakkor az uj híd-szerkezetet az alája készitett csuszópályán rátolták a régi híd helyére. Ez a tolás alapjában véve huzási müvelet. Mert a hidszerkezet egyik oldala meg van kötve erős láncokkal, ezek a láncok egy dobon átfektetve csavaró hengerekre futnak, amelyeket csavarva a híd lassan eltolódik a pályán. A képünk érthetően adja vissza leirásunkat. Azt talán mondanunk sem kell, hogy a hidszerkezet mindkét végén egyidőben történik a huzás. Az itt bemutatott hidtolás krassói-szörénymegyei árviz után nyolc óra alatt végezték el.