Szinte hihetetlenül hangzik. Hát hogyne! A fényképezés eddig ismert módja nemde az, hogy a fényképezendő tárgy, vagy személy fényérzékeny lemez elé áll, amely lemezre egy lencse gyüjtő sugarai megvilágitás utján ráviszik az előtte lévő tárgy vagy személy körvonalait.

Tehát a lencsének ugyszólván látnia kell a lefényképezendő személyt. A sugarak, a lencse fénysugarai a lencse előtt mintegy végig tapogatják, körülrajzolják az ábrázolandó tárgyat, ugyanakkor a sugár a lencse hátsó oldalán a fényérzékeny lemezen nyomot hagy ugyanarról a pontról, amelyet a lencse előtti téren átfogott.

A fényképezésnél a sugaraknak ezt a munkáját az elektromos árammal helyettesiteni, a telefon utján való fényképezés föltalálásához vezetett. Ma már ez a probléma teljesen meg van oldva, amint azt alább elfogjuk mondani, de mg kell emliteni ehelyütt azt is, hogy most már nincsen messze a távolba látás, a telefon utján való látás problémájának a megoldása is. Akik majd figyelmesen elolvassák e kis ismertetést, a távolbalátás lehetőségét nem tartják kizártnak.

Előzetes tájékozódásul még csak annyit kivánunk megjegyezni, hogy a telefonon való fényképezés alatt ne azt gondolja talán az olvasó, hogy hang utján fényképeznek le embereket, hanem inkább azt, hogy a készülék, amely a távfotografálást végzi nem más, mint a telefon készüléke, teljesen ugyanaz, vagyis olyan szerkezet, amelyen közönséges beszélgetéseket is le lehet bonyolitani.

Néhány éve már, hogy a távfotografálás, helyesebben a telegrafálás utján való fényképtovábbitás kérdése megoldottnak tekinthető. Nemrégiben ismertettük már a fényképezésnek ezt a módját, s méltattuk is ennek gyakorlati jelentőségét. Mindannak ellenére, hogy ez a telegrafikus fényképküldés gyakorlati céloknak meg is felel, nem lehetett ezt a kérdést ideálisnak, végleg megoldottnak tekinteni.

Számos nehézség merült föl a gyakorlatban, s amint a kutatók, kisérletezők megállapitották, a főhiba a szelén nevü elemben van, amelynek alkalmazása a fényképtáviratozás terén ma még nélkülözhetetlen. A szelén a kénnel rokon kémiai alapanyag, amelynek az a csodálatos tulajdonsága van, hogy elektromos ellenállását a megvilágitás mérvének megfelelően változtatja.

Minél erősebben világitjuk meg, annál csekélyebb lesz az elektromos ellentállása, tehát annál jobban vezeti az elektromos áramot. Mivel pedig minden fénykép világosabb és sötétebb fényfoltok tömege, tehát világosabb és sötétebb fényfoltok tömege, tehát világosabb és sötétebb fényváltozások fokozataiból áll, sikerült a szelén utján ezeket a fokozatokat erősebb és gyengébb elektromos árammá átalakitani, amelyeket azután a távolba lehetett küldeni.

Ez volna a telegrafikus fotográfia küldés alapelve. A szelén azonban egy bizonyos mértékben lusta. A fényváltozások sebességét az elektromos ellentállása nem követi ugyanabban az időegységekben, ahogyan azt a müvelet megköveteli, ugy hogy a képelemek küldése, s vele az egész kép leadása jelentékeny ideig tart.

Eltekintve attól, hogy a képtelegrafálás költsége az idővel arányosan növekszik, s a képküldés hosszadalmassága számottevő módon drágitja az üzemet, a képek hüsége is a szelén rovására irandó. Ezek a hibák vitték a kisérletezőket, különösen a képtáviratozás világhirü kutatóját Belin Ede fizikust arra, hogy a szelén használatát mellőzzék.

Belinnek sikerült szelén nélkül müködő olyan eljárást megalkotni, amelynek joggal lehet azt a nevet adni, hogy : Fényképezés telefonon keresztül. Belin nevéhez füződik az első teljesen müködő Telegrafoscóp föltalálásának dicsősége is, amely 1907 óta van sok helyen már használatban.

Az ujitás a Belin-féle Telefonoscópon tehát az, hogy nincs szelén, az eljárás teljesen gépi. Van egy más telegrafikus képküldési rendszer, a Korn-féle, amely abban áll, hogy a táviratozandó kép átlátszó, filmszerü, amely elemekre van bontva egy elmés szerkezettel, s a küldése akként történik, hogy az egyes képelemeken áthatoló fénysugár, aszerint, amint sötétebb, vagy világosabb, a szelén utján erősebb vagy gyengébb áramot ad. Belin ezt másképen csinálja.

Ő a fényképküldésnél átlátszatlan fényképet használ, de ez az ugynevezett domborművű fénykép, amelynek emelkedéseit és mélyedéseit egy finom tű ugyszólván letapogatja. A tű mozgásai, emelkedései, sülyedései egy telefon membránra vivődnek át, amelyek azután a kép mélyedés, vagy dudorodásnak megfelelő erősebb, vagy gyengébb elektromos áramot adnak, épen ugy, mint ahogyan a telefonban a mélyebb, vagy magasabb hangok elektromos áramokká változnak át és vitetnek tova.

Ennyiből áll a feladás. A leadószerkezet elve a következő. Az elektromos áramok megérkezve egy készülékbe futnak, amely a Korn-féle leadóállomás szerkezetéhez hasonló. Egy fénysugarat vezetünk egy fényérzékeny papirral bevont hengerre, amely épen olyan gyorsasággal fordul mint a küldőállomás hengere, amelyen a domborművü fénykép van elhelyezve.

Ahhoz képest, mint a tapogatótű távolsága változik a hengerhez viszonyitva, emelkedvén és süllyedvén, fényerősség is változik, s igy a fényérzékeny papiros is jobban és kevésbé exponáltatik a fénysugárerősségéhez képest s igy áll elő a küldendő kép másolata.

Most már az egyes alkotórészekről kell csak egyet mást elmondani, hogy teljes képet adhassunk a képtelefonálás csodájáról. Mindenekelőtt lássuk, hogy mi módon állitják elő a domborművű fotografiát. A papirosról tudjuk, hogy nem csak ezüstsókkal lehet fényérzékennyé tenni, hanem gelatin és chromsav sók keverékével is.

Ez igen egyszerü módon, Poitevin-től származó módon készithető. A chromgelatinnak az a tulajdonsága van, hogy a fénytől érintett helyei és a fénytől érintetlen pontjai a későbbi vizzel való kezelés után magasságkülönbséget mutatnak. Ezzel azután a domborművű fényképkérdése meg van oldva. A fénykép negativja egy chromgelatin papirossal másolókeretbe kerül és megvilágittatik.

Exponálás után vizzel való mosás utján kész a relief kép. Ez a relief kép igen finom és törékeny. Ha a kezünket végighuzzuk a felületén nem is érezzük a magasság különbségeket, látni épenséggel nem lehet, és mégis megvan minden egyes fénypont eltérésének a megfelelő mélyedése, illetve magassága, ugy hogy a rajta futkározó, tapogató finom tű a hajszálnyi mechanizmus segélyével elvégzi az emelkedést és süllyedéseket a ráerősitett membrán előtt.

A működésben a telefonszerkezettől alig van valami eltérés is. Míg a telefon mikrofonjánál a mozgásba hozott membrán alatt széntestecskék vannak, amelyeknek elektromos ellentállása a membránban fellépő hangrezgések következtében változik, erősbödik vagy gyengül addig a Belin-féle képtelefonnál ezeket a szénrudacskákat tiz fémlapocska helyettesiti, amelyek a fényerősség, a domborulatok változásának megfelelő ellentállást fejtenek ki.

Tehát tizféle világosságfokot adunk le a fényérzékeny papirosra. A megérkező áramok egy kis tükröt mozgatnak, amelyre egy Nernst lámpa fénysugarai esnek. A tükörből lesikló fénysugarakat egy lencse gyűjti össze, amely a fémnyalábot a leadóhengeren lévő fényérzékeny papirosra viszi. Utjában még egy mozgó üvegernyőn is átmegy a fény.