A vizirepülőgép

Minden ujságolvasó tudja már, hogy hydroplan, vagy hydroaeroplan néven olyan repülőgépet ismerünk, amely nem szárazföldről indul el légi utjára, hanem a víz felületén uszva lendül neki a levegőnek, s befejezvén a levegőben repülését, ismét a víz felületére ereszkedik le.

A vizirepülőgép okszerü következménye annak a titáni küzdelemnek, amelyet a Wright testvérek a ezek kortársai Santos Dumont, a zseniális és vakmerő braziliai milliomos, Lebaudy Róbert, a dusgazdag francia gyáros, Bleriot Lajos a szerencséskezü francia aviatikus, konstruktőr-mérnök, Graham Witte az angolok nagyszabásu gépszerkesztő zsenije vivtak meg a levegő birtokáért.

Ők mindannyian, s az őket követő, sőt jelenleg is dolgozó géptechnikusok a Lilienthal Ottó utmutatásai után indultak el munkáikban, s ha sikernek nevezhetjük ma már a Pegod-féle szaltomortalekot a levegőben, ennek a sikernek az érdeméből minden egyes levegőben utat tett pilóta részére jut valamelyes elismerés.

Az a gondolat, hogy a repülőgéppel vizek fölött szálljanak el, ugyanolyan idős, mint maga a repülőgép. Azok, akik a repülőgép megépitésével foglalkoztak a multban, a jelenben és foglalkozni fognak a jövőben, tisztában voltak azzal a körülménnyel, hogy a föld felületét alkotó egyharmadrész területnyi szárazföld igen kicsi terület arra, hogy a repülőgép kizárólag e fölött szelje a levegőt, kell gondoskodni arról, hogy a repülőgép vizek fölött is azzal a biztonsággal repülhessen, amilyen biztonságot a szárazföld fölött való repülésnek szándékoznak adni.

Csak azokra a balesetekre kell emlékeznünk, amelyek sajnos a pilóta halálával végződtek azon a réven, mert tengerfölötti repülés alkalmával, a gépnek a vizre kellett ereszkednie, s a gép pilótával együtt elmerült a végtelen viztömegben.

De ide tartozik az a néhány világhires tengerfölötti repülés is, amely nem végződött halállal, de a kudarca révén bebizonyitotta, hogy a repülőgép akkor lesz tökéletes az egyéb követelményeken kívül, ha a vizfelület ránézve ép olyan biztos támaszpont lesz, mint a szárazföld. Ilyen eset a Latham esete, aki Belriot-val azon versengett, hogy melyikük tud átrepülni a francia tengerpartról az angol tengerpartra. Ismeretes, hogy az első kisérletet Latham tette meg, aki azonban csak annak köszönhette életét a tengerbe való zuhanás után, hogy számos gőzhajó kisérte utján, s néhány perc alatt ott voltak mellette a mentőcsónakok.

A második kisérlet, mint tudva van, sikerrel járt, mert Bleriot Lajos átrepülte a csatornát. A harmadik kisérletet ismét Latham tett, s ezuttal ugy halászták ki gépestől a tenger vizéből. Az aviatikának már ebben a stádiumában is tisztán látható volt, hogy a repülőgépek a vizen való repüléshez kell, hogy olyan szerkezettel birjanak, hogy leszállva ne kényszerüljenek pontot tenni a repüléshez, hanem ujra felemelkedhessenek, ujra repülhessenek.

Épen ugy, mint a madarak, amelyeknek repülni tudása teljesen független attól, hogy a víz fölött, vagy csak szárazföldön repülnek-e. Már most nézzük, hogy miként oldják meg ezt a kérdést az aviatika jelenlegi állapotában? A repülőgépek mai formájukban nem is tényleges repülőgépek, hanem inkább sárkány-lebegőgépek.

Maga a gép nem repül, ahogyan mi a madár repülését e szó alatt, hogy repülés elképzeljük, hanem épen ugy, mint a gyermekjáték-sárkány, neki feszül a levegőnek, s a levegő ellentállása a fölemelkedett felületekkel biró testet lebegteti.

A motor, amely a sebességét, általában a mozgást előidézi, helyettesiti azt a zsineget, amellyel a gyermek a maga játékát addig és oly sebesen vonszolja, míg csak a szél bele tud kapaszkodni a papiros felületbe. Ahhoz tehát, hogy a mai repülőgép a motor segélyével a fölemelkedésre kellő sebességet kapjon, kell, hogy a földön futhasson, kell, hogy futó szerkezete legyen, kerekei legyenek.

Ép igy van ez a vizen futó repülőgépeknél, ahol a kerekeket vizen uszó edények helyettesitik, s amint a motor és a légcsavar a kerekes futószerkezetet hozza mozgásba, míg a kellő erősségü szél, illetve levegőellentállás a gép felületeibe kapaszkodhatik, a vizirepülőgépen is ezek az eszközök idézik elő a gép tovasiklását a vizen azoknak a talpakon, amelyek biztositják a vizirepülőgép el nem elmerülését a vizen.

Nem egy izben irtunk már a repülőgépről, s be is mutattunk már néhány repülőgépet, olvasóink már ezekből az irásokból is ismerik a földön induló repülőgép futószerkezetét. A repülőgép törzse alatt villaalaku tartó oszlopok összefutásában egy vizszintes tengelyen két gummiabroncs kerék van, amely láncáttétel segélyével van összekötve a motorral.

A géptörzs végén vagy csuszó szántalp, vagy ugyancsak kerék van elhelyezve. A vizirepülőgépen a kerekek helyett uszó edények vannak a talpra erősitve, amelyek a nyugalom állapotában a víz fölötti lebegést lehetővé teszik. Az itt bemutatott képen világosan látható a légcsavar alatt elhelyezett két csónakforma zárt edény, s a farkfelület alatt is látható az az uszó, amely egyensulyozza a vizről induló, s a vizre érkező repülőgép egész hosszát.