A hajdudorogi püspökség helyiségeinek felrobbantása

Gonosz kezek borzalmas merénylet szinhelyévé tették február 23-án Debreczent. Eddig még ismeretlen gazemberek bombamerényletet követtek el, a mely három ember megölt és 18-at megsebesitett.

A bomba Miklósy Istvánnak, az új görög katholikus püspöknek volt szánva, a ki azonban csodálatos véletlenség folytán – a mit a kegyes gondviselés intézett ekképen – megmenekült a legszörnyűbb haláltól. De helyettese, titkára, ügyésze áldozatul esett a robbanásnak; és azok közül, a kik a robbanás pillanatában a püspöki aulában vagy a házban tartózkodtak, 18-an többé-kevésbé súlyosan megsebesültek. Azzal a házzal szemben, a hol Miklósy püspök lakik, van a törvényszéki palota: ennek minden ablaka összetört s a benne lévők közül is többen megsebesültek.

Akkora ereje volt a pokolgépnek, hogy pillanat alatt elvégezte ezt a véres pusztitást s a robbanás akkora volt, hogy iszonyú döreje elhallatszott a nagykiterjedésű város legszélsőbb határáig.

Mély megdöbbenéssel olvassuk e páratlan gaz merénylet hirét, a melynek részletes leirását alább közöljük. Magyarországon még soha ehhez hasonló merénylet nem fordult elő; magában ez a körülmény is mutatja, hogy a bomba csak idegen eredetű lehet. De az áldozatok nagy számát tekintve,  külföldön is ritkitja párját a debreczeni merénylet, a melyet körmönfont pokoli furfanggal követtek el.

Néhány nappal ezelőtt Miklóssy püspök levelet kapott a bukovinai Czernoviczból s ebben a levélben egy ismeretlen nő közölte a püspökkel, hogy nemsokára kegyeletes ajándékot fog kapni; kérte a levéliró a püspököt, hogy az ajándékot fogadja szivesen. A csomagot febr. 23-án 100 korona pénzküldemény előzte meg.

Sem a püspök, sem a személyzete nem fogott tehát gyanut a közlésen, s a mikor ma megérkezett a csomag, - a melynek főladója így jelezte magát: „Kovács Anna Hadikfalva, Ungarische Kolonie” – nem gondoltak semmi rosszra, gyanútlanul hozzáláttak a csomag kibontásához. Maga Miklósy püspök is jelen volt a vészes pillanatban. De megszólalt az életmentő telefon s a püspök szobájába sietett, hogy megfeleljen a telefon hivásának. Valami küldöttségnek adta tudtára, mikor fogadja. Ennek a közbejött csodás pillanatnak köszönheti Miklósy püspök, hogy életben maradt. Mert időközben fölrobbant a bomba, a mely megölte mindazokat, a kik körülötte állottak.

A bomba leopárdbőrbe volt csavarva és ekrazitot tartalmazott.
A gyilkos robbanás Jaczkovics Mihály püspöki vikáriusnak letépte a fejét s egész testét a fölismerhetetlenségig széttépte. Nyomban szétroncsolta a bomba dr. Slepkovszky János püspöki titkár testét is és halálosan megsebesítette dr. Csatth Sándor ügyvédet, a püspök jogtanácsosát is. Dr. Csatthot még élve szállították a kórházba, de nem lehetett megmenteni az életnek. Nagy kinok között meghalt, a nélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna.

A rendőrség széleskörű vizsgálatot folytat, hogy kideritse a tetteseket: mindenekelőtt a levélirót és a pokolgép küldőjét, a ki Kovács Anna álneve mögé rejtőzött.

A részletes tudósítások ezeket mondják el a rettenetes esetről:
A Deák-Ferencz-utcza és a Verbőczi-utcza sarkán van a debreczeni kereskedelmi és iparkamara székháza, a melynek második emeletén tizennégy szobában helyezték el ideiglenesen a hajdudorogi görög-keleti püspökség hivatalát. A tizennégy szobából négy Miklósy István hajdudorogi püspöknek a magánlakása, a többi pedig irodahelyiség.

Ma délelőtt kevéssel féltizenegy óra után a püspöki irodában irtózatos robbanás hallatszott, a mely oly rettenetes erejü volt, hogy még a Nagyerdőben is meghallották. A püspöki hivatal két erkélyes szobája, fölötte a mennyezet óriási robajjal összeomlott és a robban úgyszólván széttépte, kiszakitotta a falakat, a butorokat pedig kiröpitette az utczára. A detonáczió a szemben lévő törvényszéki palota Verbőcszi-utcza részén valamennyi ablakot keretestül kivágta az utczára és a lehulló vakolattörmeléktől, valamint a bezúzott ablakszilánkoktól nagyon sok hivatalnok megsérült. A püspöki hivatalból és a törvényszék épületéből hanyatt-homlok rohantak ki a rémült emberek az utczára, a hol rövidesen ezrekre menő közönség gyült össze.

A rendőrség kevéssel a robbanás megtörténte után a kereskedelmi és iparkamara előtt volt és nyomban hozzálátott a vizsgálathoz, hogy megállapitsa, mi történt. Eleinte azt hitték, hogy gázrobbanás vetette szét a palotának egyik részét, majd azt kutatták, hogy nem a légfűtő készülék melegviz-tartó kazánja robbant-e föl, de nem tudtak semmit sem biztosan megállapitani. A szerencsétlenség helyére hamarosan megérkeztek a tüzoltók is, akik a robbanás után fölcsapó lángokat eloltották és hozzá akartak látni a romok eltakaritásához, de ehhez nagyon sokáig nem foghattak, mert a falak még egyre repedeztek, düledeztek. A mentő munkálatok közben az a hir terjedt el, hogy nem véletlen szerencsétlenség okozta a pusztitást, hanem az iparkamara kupolacsarnokában egy bombát helyeztek el és az robbant föl. A vizsgálatot ebben az irányban is meginditották és csakhamar kiderült, hogy a hir ebben a formában nem igaz. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy a katasztrófának van-e emberáldozata.

Hogy miképpen történt ez a rettenetes katasztrófa, azt a rendőrség a következőképpen állapította meg:
Féltizenegy óra előtt fölment a püspöki hivatalba a csomagkézbesitő postás és jelentette Stopkovszky János dr. püspöki titkárnak, hogy egy 1630 korona értékünek jelzett ládát hoz Miklósy István püspök számára. A titkár átvette a ládát a postástól és a szobában lévő püspökhöz igy szólt:
- Itt van az a csomag, a melynek érkezéséről már értesitettek bennünket. A postás ezután elment és Slepkovszky titkár hozzálátott a csomag fölbontásához.

Mielőtt azoban még hozzányult volna a csomaghoz, Miklósy püspök szobájában megszolalt hosszasan, éles csöngetéssel a telefon. Nyiregyházáról keresték a püspököt.
Miklósy István püspök átsietett szobájába, a telefonhoz lépett és értesitette az a küldöttséget, a mely nála akart tisztelegni, hogy mikor fogadja. A míg a püspök telefonon beszélt, a szomszédos szobában Slepkovszky titkár bontogatta a halálos veszedelmet rejtő csomagot.

Egyszerre irtózatos robbanás hallatszott, a falak leomlottak, az ablakokat a légnyomás bezúzta, a bútorok, ablakkeretek valósággal kiröpültek az utczára. A püspök titkári hivatalában lévőket a robbanás nyomban megölte.

Slepkovszky János püspöki titkárt és Jaczkovics Mihály püspöki vikáriust, a ki szintén a titkári szobában volt, a fölrobbant bomba darabokra szaggatta és halálosan megsebesitette dr. Csatth Sándor ügyvédet is, a ki valami hivatalos ügyben időzött az irodában. A szerencsétlen embereket a robbanás irtózatosan megcsonkította, kezük-lábuk szanaszét repült és a romhalmazból csak később került elő egy-egy véres koponyadarab és egyéb testrész. A három halotton kívül több veszedelmesen megsebesült áldozata is van a katasztrófának. A sebesültek ezek: Dávid Mihály, Bihon Mihály irnok, Gyuró György hivatalszolga, Kriskó Elek segédlelkész, püspöki fogalmazó és Pecze Miklós törvényszéki hivatalnok, a kit a törvényszéki palotában egy bezuhanó ablakkeret sebesitett meg veszedelmesen. Megsérült még Szivós Zsuzsánna cseléd és Székely Mihályné a püspök szakácsnője.

A mint a romokat egy kissé is eltakaritották, Rostás István rendőrkapitány, Nagy Kálmán vizsgálóbiró, Publig Ernő tüzoltó föparacsnok, továbbá Nagy Gergely tábornok és Nedezcky Ferencz örnagy megtartották a helyszini szemlét. A vizsgálódás során megállapitották, hogy bombarobbanás történt. A további kutatás során kiderült az is, hogy abban a csomagban, a melyet a postás kézbesitett, ekrazit volt és ez végezte a pusztítást.

A csomag föladója igy jelezte magát: Kovács Anna, Ungarische Kolonie, Hadikfalva, Bukocina.
Bizonyosra veszik, hogy ez a név álnév és az rejtőzik mögötte, a ki szombaton levelet irt a püspöknek Csernoviczból. Ebben a levélben egy ismeretlen ember közölte a püspökkel, hogy nemsokára csomagot fog kapni, a melyben kegyeletes emléktárgyak lesznek. A csomagban egy leopárdbőrbe csavart ekrazit-bomba és egy ezüst gyertyatartó volt.

A darabokra szaggatott püspöki vikárius és titkár holttestét a kórházba vitték. a katasztrófa harmadik áldozata Csatth Sándor dr. ügyvéd rettenetes égési sebeket szenvedett, őt még élve vitték a kórházba. Itt Nagy Kálmán vizsgálóbiró azonnal ki akarta hallgatni, de a szerencsétlen ember már nem tudott válaszolni a kérdésekre. Csatth ügyvédet a szerte röpködő bombaszilánkok oly irtózatosan eltorzították, hogy nem is lehetett ráismerni. A mikor a szerencsétlenség hire a városban elterjedt és megtudták, hogy ő is az áldozatok között van, atyja, Csatth Zsigmond nyugalmazott postafőnök a kórházba sietett, hogy fiát megkeresse. Az öreg úr itt többször elhaladt fia ágya mellett és nem ismerte föl fiát, és csak jóval később, a mikor tüzetesen végignézte az egyik holttestet, akkor ismert rá fiára a nyakkendőtüjéről, a mely családi ékszer volt.

A robbanás részleteit egész pontosan még nem lehetett megállapitani, mert hiszen a katasztrófa közvetlen tanui mind meghaltak. A sebesültek közül egyedül Dávid Mihály joghallgató tudott összefüggő vallomást tenni a vizsgálóbiró előtt. A mikor a postás megérkezett és letette a csomagot, - mondotta – Miklósy püspököt a szobájában telefonhoz hivták, őt pedig azzal bizták meg, hogy az inasoktól feszitővasat kérjen. Kiment, szólt az inasoknak, azok átadták a feszitővasat a titkárnak és a következő pillanatban megtörtént a robbanás. A többi sebesültet is kihallgatták, de vallomásukon nem lehetett eligazodni, mert össze-vissza beszéltek mindent.

A városi tanács éppen ülést tartott, a mikor a robbanás történt. A tanács, mikor értesült a történtekről, nyomban részvétét fejezte ki a katasztrófa fölött, egyben pedig örömét nyilvánította Miklósy István püspök szerencsés megmenekülésén. Domahidy Elemér főispán a katasztrófáról hosszabb táviratban tett jelentést a belügyminiszternek, a kit a polgármester is értesitett a szerencsétlenségről. Telefonon érdeklődött a hadügyminisztérium sajtóirodája is. A rombadőlt épület köré katonai kordont állitottak, hogy senki az épület közelébe ne mehessen, mert attól tartanak, hogy a ház beomlik.

Miklósy István püspök jelentéktelenül megsérült a kezén. A telefonnál állt (más hir szerint épen kinyitotta az ablakát, hogy a telefonozás előtt friss levegő áradjon a szobába), mikor a szomszéd szobában fölrobbant a pokolgép. A püspököt a légnyomás a falhoz szoritotta és a sarkaiból kiszakadt ajtó rádült, de csak a kezén sértette meg, máskülönben az ajtó, mint egy nagy paizs, megvédelmezte testét a leomló közfal szétrepülő tégladarabjaitól. A püspök egy ideig nem mozdulhatott a szobából, mert a kijáratot eltorlaszolta a leomlott fal, de csakhamar kiszabaditották.

Az a bizonyos levél, mely a küldemény érkezését jelentette, február 21-én reggel érkezett a püspök czimére s igy szól:

Csernovitz, Bukovina Steingasse No 129. Méltóságos püspök Úr! Van szerencsém ezáltal Méltóságod rendelkezésére száz koronát küldeni azon kérelemmel, hogy e kis ez összeg Méltóságod tetszése szerint vagy a szegeniek, vagy a templom javára használtassék. Kérjük meg, hogy némelykor, a mikor lehetséges, a szent misében János, Teréz és Mária drága elhunytainkat emlittetni méltóztassék.

Egyuttal van szerencsém Méltóságod személyes vasszanalatára egy leopárdbört, templom javára pedig egy aranyozott ezüst gyertyatartót küldeni.

Aldia meg szent atya hosszu és hüséges életre a nagykárolyi származásu Kovács Anna hüséges szolgáját.

A levélben jelzett csomag ugyanezen nap délelőtt tíz órakor érkezett meg. Szima Imre postaaltiszt kézbesitette. A csomag fölirata a következő volt: Méltóságos Miklósy István püspök úrnak, Dorog Debreczen. Ajándéktárgy. Értéke 1300 korona.

A püspöki hivatalban Jaczkovics Mihály püspöki helynök és Slepkovszky János püspöki titkár vették át. Még szóltak is Szima Imre posta kézbesítőnek, maradjon ott tanunak, hogy megvannak-e a csomagban a szállitólevélen jelzett értékek. A postás azonban igy szólt:

- Nagyon sok dolgom van, nagyságos uram, nem érek rá, mennem kell.

El is ment. A csomag húsz kilós volt. A mikor fölbontották, legfelül viaszkos vászonnal volt leteritve. A mikor ezt levették, ott találták az állitólagos leopárdbőrt, alatta pedig szekrényke volt, egy téglalakú nehéz szekrény. A püspöki helynök és titkár a diványra vitték és ott feszegették, de mikor nem boldogultak vele, szóltak egy szolgának, hogy hozzon baltát. Ugyanakkor a szobában volt Bibon Miklós tizenkilencz éves papnövendék, püspöki irnok, Dávid Miklós huszonhárom éves joghallgató (dr. Csatth Sándor ügyvéd segédje), Kriskó Elek püspöki levéltáros, segédlelkész és dr. Csatth Sándor egyházmegyei ügyész, a ki ép akkor érkezett a törvényszékről, a hol tárgyalása volt és a hol nagyon sürgette a törvényszéki birót, hogy ügyében hirdesse ki gyorsan az ítéletet, mert neki rendkivül sürgős dolga van a püspöknél.

Alig kezdték feszegetni a szekrényt, a mikor irtózatos dörejjel fölrobbant. A robbanás ereje kiütötte a szobának az utcza felé néző vastag falát, kidöntötte két oldalt a betonfalat és beverte a szomszédos házak és a szemben lévő törvényszék összes ablakait, a hová egyes tárgyak is átrepültek. Igy például dr. Dárday Bálint királyi ügyész irodájába egy széket vetett át a robbanás az utczán keresztül.
A nyomozás eddigi adatai szerint megállapitott tény, hogy politikai merénylet történt. Egy laptudositó délután megjelent Miklósy püspöknél és közölte vele, hogy a rendőrségi vizsgálat megállapitotta, hogy politikai okból történt a merénylet és hogy minden jel arra vall, hogy a merénylet oláh részről történt. A püspök, a kit a csapás nem tört meg és rendkivüli hidegvérrel vette a rettenetes esetet, ezt mondotta:

„Senkit nem vádolok, senkit nem gyanúsitok. Az eseménynek okát nem tudom találni, magyarázatát nem tudom kifürkészni. Hiszen a legnagyobb szeretettel voltam eltelve egyházmegyém minden hive iránt, beszélt légyen bármely nyelven. Soha nem vétettem senki ellen. Nem hiszem, hogy a merényletben része lenne egyházmegyém bármely tagjának is.”
Bövebben nem akart nyilatkozni.

A vizsgálat során az éjjel megállapitották, hogy az ekrazit-bombát tartalmazó csomagot nem a bukovinai Hadikfalváról, hanem Csernoviczból küldötte a feladó. Az a levél, a melyet szombaton kapott Miklósy püspök, szintén Csernoviczról érkezett. A rendőrség már nyomot talált arra is, hogy a Kovács Anna név alatt azok a szatmármegyei román lázítók rejtőznek, a kik az elmult évben Jaczkovics vikáriust iskolalátogató körútjában megtámadták és megverték. A rendőrség erősen bizik abban, hogy a tetteseket rövidesen kézrekeríti.