M. U. Shoop angol fémtechnikus éveken át foglalkozott azzal a problémával, hogy éghető testeket, mint papirost, fát bevonjon éghetetlen anyaggal. Abból az alapból indult ki, hogy a galvanikus eljárással, a sókban jelenlévő fémek finom rétegben rakódnak le a galván fürdőbe helyezett tárgyakra, bevonják e rétegek a tárgyakat, megvédik a rozsda és a tüz ellen.

Kisérletei során rájött arra, hogy a folyékony fém igen nagy nyomás alatt még a megkeményedési fok alatt is megtartja folyékony halmaz állapotát, s első eredménye az volt, hogy a sókban oldott fémekből egy folyékony anyagot álitott elő.

Ennek az anyagnak a hőfoka sokkal alacsonyabb volt, mint az egyéb uton oldott fémé. Ezt az anyagot vette nyomás alá, s ekkor jött rá arra, hogy a hőfok még lejebb szállott anélkül, hogy ez a halmazállapotot lényegesen befolyásolta volna.

Most azután tüzben olvasztott meg könnyen olvadó fémeket, mint zin, ólom, réz, ezüst és arany, s ezeket vette nagy nyomás alá, s igy jött rá arra az eredményre, amelyről alább fogunk szólani.

Ha az olvadt fémbe gázt vezet, amely gáz igen nagy nyomás alól szabadul, de nem terjedhet, hanem a folyékony fémre hat, ezt a fémet igyekszik helyéből eltávolitani.

Ha a fémfolyadékkal telt edényt fémtömlő segélyével egy porlasztó csővel kötjük össze, s most bocsájtjuk rá a rettenetes nyomás alól szabaduló gázt, ennek nyomása a fémfolyadékot beleszoritja a tömlőbe, onnan a portömlőbe, s ennek a végén a fém páraszerü alakban jut a levegőbe.

Az ilyen ködszerü fém mikroszkopikus apró szemcséjü gömbökböl áll s a porlasztócsőből másodpercenként 1500 méter sebességgel jut ki.
Ha meggondoljuk, hogy a puskagolyó kezdősebessége 700 méter másodpercenként, érthető, hogy a fémköd apró szemcséi milyen óriási sebességgel birnak.

Ennek az aránylag egyszerü „shoopozis”-nak beláthatatlan gyakorlati jelentősége van. Egyszerüen megszünteti a galvanizálás, a tüzben való aranyozás, ezüstözés, az elektromos uton való nikkelezés, bronzozás módját.

Nem kell egyebet tenni, mint a fémet egy olvasztó kemencében folyékony állapotba hozni, ezt a halmazállapotot az olvasztótégelyben megtartani, gázt vezetni hozzá, amely nagy nyomás alatt áll, s a porlasztó készülékkel a fémmel bevonandó tárgyhoz vinni a fémködöt.

Bizonyára minden olvasónk látta már ezeket a szobalevegő-permetezőket, amelyből az illatos folyadék finom pára alakjában száll ki, ha most azt mondjuk, hogy a Shoop-féle eljárással a fémszemcsék az illatszerpermetezés alkalmával keletkező vizszemcséknek csak a századrészét alkotják, tehát a lehelet szemcséinek felelnek meg, némi fogalmat adtunk arról a finom eloszlásról, amit a Shoop-féle porlasztó végez.

Nézzük már most, hogy mit jelent ez gyakorlatban? A képünkön látunk egy domborművet, amely gipszből készült. Előtte áll a munkás, aki kezében tartja a porlasztókészüléket. Lenn látjuk az elektromos kályhán a folyékony állapotban lévő fémet, amelyhez fémtömlőn át van a gáz vezetve.

Egy szelep nyitásra a gáznyomás beleszoritja a fémet a porlasztóba s a gipszöntvény izzadni kezd. A fémköd lassan belepi a porusokat, s néhány pillanat alatt a gipszből bronz lesz. A finom szemcséjü bronz beleissza magát a gipszbe és ennek a felületén egy teljes tökéletességü bronzréteg rakódik le, amely természetesen tetszésszerinti vastagságra növelhető. A fémfolyadék természetesen lehül, s rövid idő mulva a gipszből bronzöntvény lesz. Ugyanigy aranyozhatunk, ezüstözhetünk, nikkelezhetünk, vagy rézzel, ónnal, ólommal vonhatunk be bármely tárgyat.

Ezzel az eljárással papirost, fát éghetetlenné tehetünk, disztárgyakat láthatunk el rozsda és enyészet ellen védő nemes fémmel. De még egyéb rendeltetése is van a fémködnek. A pezsgős üvegek nyakát, a dugón át eddig staniolpapirossal vonták be.

A Shoop eljárással a pezsgősüvegnyak a fémködben még a legvékonyabb staniolnál is vékonyabb egyöntetü levegőmentes fémréteget kap, s dugó anyaga a lehető legbiztosabb módon nyer védelmet a levegő romboló hatása ellen.

A legutóbbi alkalmazása a Shoop-féle fémködnek az aviatikában nyert polgárjogot. A repülőgépek légcsavarjait vonják be ezzel a fémköddel, s a légcsavarok, amelyeknek az anyaga fa, e bevonás után teljesen a fémlégcsavarok tulajdonságait veszik föl, ezáltal a légcsavarokat könnyü fából készithetik, s mégis fémhatásu légcsavart nyernek. Még érdekesebb alkalmazást látunk a ballonoknál.

A léghajó ballonoknak tudvalevőleg a legnagyobb ellensége a napsugár. Ez átmelegiti a burkolatokat, mire az kitágul, szabad utat engedvén a gáznak, a gömb emelkedése határt nyer, amely mindig kisebb természetesen, mint amilyenre számitanak.

A Shoop-féle fémköd érdekesen vet ennek gátat. Bevonjuk a ballon szövetet például nikkelfémmel. A szövet teljesen fényes tükröző felületet nyer, ezen a felületen a fénysugár megtörik, tükrözik, s nem tud a gázra hatni. Az arany és egyéb ötvös művészet is nagyszerü segédeszközt nyert ebben az eljárásban.