Az albán forradalom ma már nem Vilmos fejedelem magánügye többé: európai kérdés, melynek sikeres rendezésétől függ a Balkán és Európa békéje. A londoni konferencia megteremtette az önálló Albániát, de a hatalmaknak gondoskodnia kell arról is, hogy ebben az országban rendet is teremtsenek és ne engedjék, hogy Vilmos fejedelem anarchiába gyulladt országa ismét nemzetközi veszedelmet támasszon.

Annyi bizonyosnak látszik, hogy a mohamedán és birtok nélküli albánok fellázadtak a keresztény földesurak és a keresztény fejedelem ellen és felkelésük, legalább eddig, sikerrel járt. A fejedelem ugyan visszatért palotájába, de hogy mi lesz további sorsa, azt még nem lehet pontosan tudni, de annyi bizonyos, hogy a Balkán és Európa békéje megköveteli, hogy Albániába véget vessenek a folytonos anarkiának. Éppen ez az a pont, ahol a kérdés kritikussá válik: ki legyen az, aki Albánia rendjét helyreállítsa?

Eddig csak Olaszország és Ausztria-Magyarország volt Albánia védőhatalma, ezek intézkedtek az Essad-afférban ezek szállottak partra a matróz detadhement-okat. De Franciaország és Oroszország már ezt is rossz szemmel nézte, abba pedig aligha fog beleegyezni, hogy továbbra is ez a két hatalom járjon el Albániában. Felmerül tehát az együttes nemzetközi beavatkozás terve, melyről már a mult péntek óta diplomáciai eszmecsere folyik a hatalmak között.

Vasárnap délelőtt fontos közös miniszteri konferencia volt a pénzügyminisztérium épületében. Gróf Berchtold elnöklete alatt résztvettek a tanácskozáson gróf Stürgkh és gróf Tisza miniszterelnökök, a közös pénzügyminiszter, a két kereskedelmi és két pénzügyi miniszter. Bár e konferencia programmjára eleinte csak a boszniai és egyes közös ügyek voltak kitűzve, természetesen szóba kerültek az albániai hírek is és megvitatásra került a monarchia követendő álláspontja. A konferencia után Berchtold a Hungária-szállóban felkereste Wickenburg és Forgách külügyi osztályfőnököket és hosszasan tanácskozott velük.