A kerepesi-uti temetőben május 3-án délben kegyeletes ünnepély folyt le a „Vasárnapi Ujság” feledhetetlen emlékű alapítójának, Pákh Albertnek sirja körül. Mikor Pákh Albert 1867-ben meghalt; a „Vasárnapi Ujság” olvasói közadakozásból emeltek sírboltja fölé művészi kivitelű szép siremlékét.

Az azóta lefolyt évtizedek alatt az emlék nagyon megrongálódott, egyes részei felismerhetetlenekké váltak. A rokoni kegyelet gyöngédségtől sugalt gondolata volt az emléket restauráltatni. Pákh Albert még élő, Dobsinán lakó testvérhuga, Pákh Berta úrhölgy gondoskodott rég elhúnyt bátyja, családjának büszkesége sírjáról s unokahuga, Holzmann Károlyné sz. Pákh Berta úrhölgy buzgó segitségével, áldozatkészen fedezve a tetemes költségeket, kijavítatta s síremléket és a kriptát is.

E czélból fel kellett bontani a sírboltot s a hamvakat kivenni a csaknem teljesen szétmállott régi fakoporsóból és uj koporsóba tenni. aA munkát a Mazzi Luigi czég végezte elismerésreméltó sikerrel. A kész emléket és a kriptát most újból beszentelték.

A szép ünnepen mintegy százan jelentek meg, a Pákh-család tagjai, tudományos és irodalmi társulatok és testületek képviselői. A sírt tejesen elborították a koszorúk, melyeket a családtagok, az Akadémia, a Kisfaludy- Társaság, a Petőfi- Társaság, az Irodalomtörténeti Társaság és a „Vasárnapi Ujság” szerkesztősége tettek le.

Kaczián János evangélikus esperes-lelkész szentelte be az új sírt szép beszéddel, utána Heinrich Gusztáv főtitkár az Akadémia, Beöthy Zsolt elnök a Kisfaludy- Társaság, Ferteczi Zoltán alelnök a Petőfi- Társaság, Szász Károly alelnök az Irodalomtörténeti Társaság és Schöpflin Aladár a „Vasárnapi Ujság” szerkesztősége nevében mondottak meleg, kegyeletes szavakat, valamennyien felidézve Pákh Albert nemes alakjának emlékét s azokat a hagyományokat, melyeket az ö munkája örökségünkül hagyott.

Az egész ünnepélyen meleg, kegyeletes hangulat uralkodott: a szép alkalom, a testvéri szeretetnek az a kedves nyilvánulása, a mely Pákh Albert emlékének felidézésére az indítékot adta, az egész társaságot összefoglaló érzés tette emlékezetessé. S az ünnep lapunknak ünnepe is volt, lapunké, a mely újabb alkalmat nyert alapítója emlékéhez való ragaszkodásának nyilvánítására s olvasóinké, a kiknek elődei állíttatták a síremléket, melyet most a testvéri szeretet újított meg.