Ez a terv már mindenkinek tetszett, azt rézbe metszették, megküldötték a vármegyéknek egy szép felhívás mellett, a melyet maga Szentkirályi László alispán készített és a melyben a vármegye adakozásra szólította fel a többi megyék rendeit. A terv alaprajza úgy látszik elveszett az idők folyamán, azt még Báthori István műépítész sem tudta feltalálni, a ki pedig sokat és nagy eredménnyel kutatott a Nemzeti Színház egykori terveire vonatkozó adatok után.

Egykori leírások nagy elragadtatással beszélnek Eberl planumáról, a mely foglalkoztatta a szakembereket még akkor is, a mikor a hatvani-utczai megoldást régen megváltoztatta a vármegye. Eberl terveit így irták le későbben :

Hogy díszes lett volna az épület, mutatták az arczulati oszlopok, a két szélnek szembetűnő szép formái és a tornácz boltozatainak oszlopokon való állása. Olyan tágas leendett, hogy földszint s a két emeleti páholyokban és a kettős karzaton 1500 ember könnyen elfért volna, öltöző szobák, ruhatár, festő terem, asztalos műhely, díszítmények raktára, a házi gondviselőnek lakása stb. lettek volna benne.

Tágas és oszlopokon álló tornácz, a nézőhelyre való könnyű bejutás, kényelmes leendett. A gyalogok bemenetele a Hatvani -utcza felől, kocsival a Szép-utzára volt szánva. A páholyokba való feljárás elkülönítve a karzatra való füljárástól. Ez épület sarkán kávéház, beljebb a kávés lakása, a homlokzat másik felén kalmárbolt leendett.

Az egész tornáca felett egy nagy terem volt tervezve, zenepróbákra, konczertekre, szavalati estélyekre, mik annyi jövedelmet hozhattak volna, mennyi az épület konzervatiójára elégséges leendett. Az építési költség 200,000 forintra volt számítva. A „Honművész”-ben Novák Dániel architektus foglalkozott a tervekkel és csak azt nem tudta megérteni, miért csináltak a plénumon tornyokat. „Hogy miért csináltak tornyokat - írja a czikkében - azt lepvény (schleier) födi.”

Kulcsár szomorú tragédiája más fordulatot adott az építkezésnek. Tudjuk, hogy a hatvani-utczai telek után a vármegye nem volt hajlandó fizetni a városi adót és a teher kamatait, mert félt, hogy az 1140 frt 67 krajczár évi kiadás előbb-utóbb felemészti a thealralis kasszát. Gróf Cziráky Antal néhány ezer forinttal többet is ígért a fundusért és hiába tiltakozott az eladás ellen Kulcsár, hiába mondotta, hogy az adót meg a kamatot a maga pénzéből fizeti meg, kinevették és a vármegye 1828 február 24-én el is határozta a telek eladását.

A megyei határozatot Kulcsár nem élte túl, az első magyar újság szerkesztője, Mikes Kelemen kéziratainak összegyűjtője pár héttel utóbb, márczius 30-ikán meghalt. 1833-ban jelentette Földvári Gábor a megyének, hogy: Grassalkovich Antal Ő herczegségét jussainak igazgatója által a magyar játékszin ügyében felszólította a tisztelt Ő herczegsége azon igaz hazafiúi szívből eredt ajánlást tette légyen, hogy a hatvani kapún kívül lévő major fundusának azon részét, mely fadepozitoriumnak szokott használtatni és mintegy 900 négyszögölekből áll, a magyar játékszín számára oda ajándékozza, oly feltétel alatt mindazonáltal, hogy se el ne adassék, sem más czélra ne fordíttassék.”

Fölösleges így bővebben foglalkozni a Grassalkovich-telek históriájával, hiszen az ma már közismert. Tudjuk, hogy a legnagyobb magyarnak nem tetszett ez a megoldás, ő a Duna partján szerette volna látni a theatrumot, Földváry azonban nem engedett az álláspontjából és akarata be is teljesedett A fadepozitorium telkére először Telepy György tervezett színházat.

Ez a Telepy a budai színtársulat színésze és díszletfestője volt és a terve sikerült is. Az ő terve díszesebb, szebb, mint az elődjeié, azonban vázlatának hátára mégis ezt írták: „Budai színész Telepy György által készített, de el nem fogadott terv.” Ez a planum sem valósult meg, ellenben ennek az alapján adtak megbízást Zitterbarth Mátyásnak, a ki el is készítette, meg is építette a Nemzeti Színházat.

Paál Jób.