Az államvasuti bevételek csökkenésének okait igen érdekesen világitotta meg előadói beszédében Hegedüs Lóránt képviselő, aki erről a többi között ezeket mondotta:

Három oly jelenségre akarok rámutatni, amelyek ugyszólván kivül esnek a kereskedelemügyi miniszter ur hatáskörén és magától a mostani helyzetből következnek, akként, hogy károsan befolyásolják az államvasutak bevételeit.

Az első az, hogy az 1906. évi kereskedelmi szerződések óta kereskedelmi mérlegünk, sajnos, állandóan passziv, sok-sok százmillióval passziv. A javitásnak egyik módszere az volna, hogy rendkivüli nagy kivitelt teremtsünk és ezáltal ezt a passziv mérleget varázsoljuk át aktiv mérleggé. Sajnos, sem geográfiai helyzetünk, sem vállalkozási szellemünk, sem gazdasági fejlődésünk ezt a megoldást nem birták keresztülvinni.

Ennek folytán előállt a másik megoldási mód, az, hogy népünk nagyon helyes ösztönénél fogva takarékoskodni kezdett, a minek következtében a behozatal évről évre csökken, vagyis a passzivitás oly módon nyer megoldást, hogy a behozatal kevesebb lesz. Ez a jelen körülmények között helyes megoldás, de természetes, hogy az államvasutak ezáltal elestek e szállitásoktól s ezek bevételi többletétől, amiért, ismétlem, maga az államvasut nem okolható.

A másik körülmény az, hogy ha megfigyeljük hazánk ipari fejlődését az utóbbi vasuti tarifaemelések óta, azt látjuk, hogy a tarifaemelések, kivált a nehéz árukra való vonatkozásban, amelyek nagy mértékben kis értékeket képviselnek, valósággal az önálló vámterület alapján képezik egyes vidékekre nézve, vagyis az ipar nem lévén képes portékáját nagyobb távolságra szállitani, most egyes helyeken, különösen Erdélyben, gyárakat alapit a helyszinén, azért, mert az uj tarifaképződés folytán ezen kevésbbé értékes áruknak messze távolságokban való odajutása lehetetlen.

Ez az iparfejlesztés szempontjából nem káros jelenség, de az államvasutakra az iparnak ezen decentralizációja hatással van, mert kisebb távolságra szállittatván az áruk, természetesen a bevételek is kevesbednek.