Mi, akik a harminc- és negyvenév között tapossuk az élet utjait, az idősebbek természetesen szintén, mi még tudjuk azt, hogy milyen volt a világ azelőtt, mielőtt az auto, a mozgófénykép, kormányozható léghajó, repülőgép megvolt, s bizony alig hiszik el nekünk a fiatalok, hogy mi még arra is igen jól emlékszünk, mikor még villamos közuti vasutak sem jártak.

Arról talán, hogy a világitás is más volt, és sem villamos, sem harisnyás gázégő nem volt ismeretes általánosságban, nem is szabad beszélnünk, mert nem hiszik el nekünk. Semmit sem lehet olyan könnyen megszokni, mint a kényelmet és ezt mi már alaposan megszoktuk, s a modern életet automobil nélkül el sem képzelhetjük. Vessünk egy pillantást az itteni képre. Rendes fénykép, amilyet ma is épugy készitenek, mint huszonöt év előtt, de amit a kép ábrázol, amit ez a kép mutat, bár alig három évtizedes, olyan régi, hogy már csak a muzeum mutatja. A kép az első német automobilt ábrázolja; a gép Münchenben a világhires Deutsches Muzeum-ban ma már látványosság, mert hiszen csak melléje kell képzelnünk a torpedóalaku versenyautomobilokat, amelyek már majdnem másfélszáz kilométer sebességgel száguldanak s azonnal látjuk, hogy a letelt 30 esztendő két alkotása között olyan különbség van, amely maga is egy egész világot alkot.

Ez az első automobil, az első benzinmotoros kocsi, óránként husz kilométer sebességgel is tudott futni, s az egész világ bámulatát vonta magára. Mi ez ma a versenyautókhoz, mi ez ma a nagysebességü teher-automobilokhoz, milyen gyerekjáték ez ma a hadi, ágyuval fölszerelt, páncélos autóhoz? És ilyen volt az autó mindaddig, míg a pneumatikot föl nem találták. Igaz, hogy a motor az autó lelke, de ha a pneumatik technikája nem tudta volna ezt a mai formát elérni, a legjobb motor is csak annyira vitte volna az autót, hogy 30-40 kilométer sebességnél minden emberi szervezet fölmondta volna a szolgálatot. A sebesség elérését, a motor mellett a pneumatik biztositotta.