Rettenetes esetnek volt szinhelye a napokban a sopronmegyei békés Nagyhöfflány község. Tomsich Ágoston huszonhat éves nagyhöfflányi legény már régebben szerelmes volt Krauscher Terézbe, Krauscher Lajos földmivesgazda leányába és a minap meg is kérte a kezét, de a leány elutasitotta. A legényt roppantul sértette ez a visszautasitás, bosszút fogadott és a leány előtt is kijelentette egy izben, hogy ezért a megszégyenitésért számolni fog az egész családdal.

Csütörtökön délben megtudta, hogy Krauscher a község mellett lévő mezőn dolgozik családjával és akkor elhatározta, hogy leszámol velük. Magához vette a vadászfegyverét, kiment a mezőre, a hol csakhamar megpillantotta őket egy krumpliföldön. A mikor huszonöt lépés távolságba ért, csöndben meghúzódott egy rozstáblában, levette a válláról fegyverét, hosszan Krauscherre czélzott és lőtt. A lövés a gazdát a mellén találta s nyomban megölte. Ezután a legény újra töltött, most a megriadt asszonyt vette czélba, a kit a golyó szintén halálosan talált. A leány hangos sikoltozással kiáltott segitségért, de mielőtt még valaki a közelbe ért volna, Tomisch villámgyorsan töltött és a leányra czélozva elsütötte a fegyverét, most már harmadszor. A golyó ismét talált, a leány összeesett, de sérülése nem volt halálos.

A lövöldözésre és sikoltozásra figyelmessé lett a közelben dolgozó Tinhof Ferencz gazda és a mikor látta a rémséges család irtást, segitségért kiabált. A megvadult Tomisch ekkor Tinhofra lőtt, a kit a czombján sebzett meg a golyó. A mezőn dolgozó parasztok a lövések zajára összefutottak, a gyilkos legény azonban nem várta meg őket s üldözői elől a közeli erdőbe menekült, a hol csak hamar nyoma veszett.

A gyilkosságról a lakosok azonnal jelentést tettek a csendőrségen, a honnan több csendőr sietett ki az öldöklés helyére. A csendőrök üldözni kezdték a gyilkos legényt, de egész este nem akadtak a nyomára. A két halottat beszállitották a községbe, a veszedelmesen megsebesült leányt és Tinhofot pedig a bécsujhelyi kórházba vitték, a hol megoperálták őket.

A csendőrök, miután egész este hiába keresték a gyilkost, hazatértek és jelentést tettek az esetről a kismartoni szolgabirói hivatalnak.

Junius 5-én reggel négy órakor a község lakóit több egymásután eldördülő lövés riasztotta föl. A csendőrségen is figyelmessé lettek a lövöldözésre, azonban nem tulajdonitottak neki nagyobb jelentőséget, mert azt hitték, hogy katonaság gyakorlatozik a közelben. Rövid idő múlva azonban berohant a csendőrségre a harangozó és megrémülve beszélte el, hogy 5-én reggel, a mikor föl akart menni a toronyba, a gyilkos Tomisch vadászpuskájával a kezében útját állta, és lövéssel fenyegette, ha a közelébe megy. Az történt ugyanis, hogy a gyilkos legény az éjjel az erdőből hazalopódzott a lakásra, több töltést vett magához és fölment a templom tornyába, a honnan 5-én kora reggel lövöldözni kezdett és a szomszédban több háziállatot agyonlőtt.

A parasztok, a mikor ismét meglátták Tomsichot fegyverrel a kezében, ijedten menekültek el a szomszéd házakból és a csendőrségre futottak védelemért. Az őrségről valamennyi csendőr azonnal a templom felé sietett, de alig értek a közelbe, Tomisch tüzelni kezdett feléjük. A csendőrök viszonozták a lövéseket, de a gyilkos legény oly ügyesen elrejtőzött a torony gerendái mögött, hogy a golyók nem tettek benne kárt. A csendőrök egy ideig vártak, mert azt hitték, hogy Tomisch időközben ellövöldözi töltéseit, csakhamar kiderült azonban, hogy Tomisch jól fölkészült és egyhamar nem fogy el a töltése.

A mikor a csendőrök látták, hogy nem birnak a megvadult ember közelébe férni, jelentést tettek Wolff Lajos kismartoni főbirónak, a ki telefonon kért Sopronból csendőrséget vagy katonaságot. Közben megérkezett Nagyhöfflányba Steltzer Viktor vizsgálóbiró a járásorvossal és a gyilkosság ügyében megtartotta a vizsgálatot.

Tomisch a délelőtt folyamán egyre lövöldözött és négy embert könnyebben megsebesitett. Később eltűnt a toronyban és ekkor félreverte a harangokat, utóbb az orgonához rohant és vad össze-visszaságban szólaltatta meg a sipokat. Úgy látszik, hogy a legény megőrült, mert a toronyból folyton értelmetlen, zagyva szavakat kiáltozott. A község lakossága a templomtoronytól távolabb gyűlt össze és onnan nézte rettegve, a mint Tomisch időnként megjelent a toronyban. Ilyenkor a csendőrök feléje lövöldöztek, de eddig még egyetlen golyó sem találta el. Tomisch állandóan viszonozta a tüzelést.

Délután három óráig százharminc lövést tett és több kutyát, macskát és disznót elpusztitott. A délután folyamán még öt embert sebesitettek meg könnyebben Tomisch golyói. Ekkor már megérkeztek Sopronból is a segitségül hivott csendőrök, úgy hogy most már 23 csendőr vette körül védett állásban a templomot. A csendőrök folyton fellövöldöztek a toronyba, Tomisch azonban minden lövés után megkonditotta a harangot és ezzel jelezte, hogy a lövésük nem talált.

Estefelé Redlich sekrestyés Tomisch testvérével behatolt a templomba és rá akarta beszélni a legényt, hogy adja meg magát és ne folytassa a vérontást. Tomisch a fölszólitásra ezt válaszolta: - Holnap délelőtt tiz órakor átadom a váramat, előbb nem! A sekrestyés ekkor a legény felé indult, de alig tett egy-két lépést, ez rálőtt és az arczán megsebesitette. Este kilencz órakor még mindig a templom körül álltak a csendőrök, de még nem sikerült a gyilkost ártalmatlanná tenni. Eddig még nem határoztak arról, hogy megostromolják-e Tomischot, hogy igy kényszeritsék a megadásra.

Este tiz órakor jelntette még egy tudósitó, hogy a helyzet Nagyhöfflányban változatlan. A csendőrök időnként tüzelnek a toronyba, Tomischnak azonban kitünő rejtekhelye van, úgy hogy a golyók nem tehetnek kárt benne. Péntek este – mint a későbbi tudósitások irják – sűrű sötétség borult a falura. Tomisch néhányszor elsütötte fegyverét, de aztán ő is elcsendesedett. A falu fölizgatott lakói, nem mertek nyugovóra térni és időnként a legképtelenebb hirekkel riasztották magukat. Hajnalban már ötvenöt csendőr állotta körül az ostromolt templomot, a golyózápor, melyet időnként a toronyra zuditottak, csak az épületet rongálta meg. Tomisch-ot nem találhatta.

Minden reménységet abba helyeztek, hogy a torony lakójának el fog fogyni az élelmiszere és töltése, azonban reggelre kiderült, hogy Tomisch elég körültekintően rendezkedett be az ostromra. A toronyba sonkát és több rúd szalámit vitt magával, továbbá két vadászfegyvert, egy browningot és mintegy hatszáz darab töltést. A szomjúságot a templom szentelt vizéből oltotta. Igy állta az ostromot.

A csendőrök szőlők között kúszva közeledtek a faluhoz és a falak védelme alatt jutottak a templomhoz. Reggel lekiabált Tomisch: - Jó, hogy hagytatok aludni, most legalább van erőm tovább lövöldözni. Ma lesz az igazi haddelhadd. Ekkor Tomisch apja és bátyja bementek a templomba és kérlelték, hogy hagyja abba a vérengzést. Tomisch azonban kiparancsolta őket a templomból, bátyját lelövéssel fenyegetve, és kijelentette, hogy mindenre el van készülve. Ha látja, hogy töltényei elfogynak, agyonlövi magát.

Két újabb súlyos sebesülés is történt. Tomisch az egyházfinak, a ki be akart hatolni, kilőtte az egyik szemét és egy csendőrt, a ki fel akart mászni hozzá a toronyba, súlyosan megsebesitett. Mindkettőt beszállitották a bécsujhelyi kórházba. Fél 12 órakor megjelent Nagyhöfflányban, Wolff Lajos kismartoni főszolgabiró.

Stelczer Viktor járásbiró is és kihallgatta a sérülteket. Ugyanekkor a csendőrök heves tüzelést kezdtek a torony ellen, mely már rettentő pusztulás képét mutatja. Tomisch korábban fölhúzta a nemzeti lobogót. Mikor a csendőrök tüzelése kissé alábbhagyott, Tomisch czédulát dobott le, melyen az volt, hogy szeretne beszélni a járőrmesterrel. Az őrmester védett helyről fölkiáltott hozzá, hogy mit akar.

– Megadom magamat, - válaszolt a legény, - ha nem lesz bajom. Ezt megigérte az őrmester, ekkor azonban azt kivánta az emberirtó, hogy a plébánost is hivják el. Csakhamar megjelent a védett helyen Polák Gyula plébános is Tomisch testvérével és lelkére beszélt a legénynek, hogy hagyja abba a vérengzést és jöjjön le, előbb azonban dobja le a fegyvereit. Tomisch engedelmeskedett, a két puskát ledobta, aztán kis vártatva kilépett a templom ajtaján. A csendőrök rákiáltottak: - Föl a kezeket, különben agyonlövünk! Tomisch mindkét karját fölemelte, mire a csendőrök hozzárohantak és megkötözték. A zsebében egy browingot találtak, a toronyban pedig még tizenhét töltést. Az első szava az volt Tomischnak, hogy enni kért. Bevitték a községházára, ahol enni adtak neki.

A községházát természetesen óriás néptömeg állta körül, mely azonban egyáltalában nem tanúsitott ellenséges magatartást. Tomischot délután átszállitották Kismartonba, a hol Stelczer Viktor járásbiró öt órakor kezdte meg a kihallgatását. Általában nem hiszik, hogy őrült volna, mert bámulatos tervszerűséggel járt el. A vizsgálóbiró előtt alig vall, egyre sir és egészen meg van törve. Úgy látszik, megbánta tettét.

Újabb soproni jelentés szerint Tomisch azt vallotta, hogy már régebben készült a gyilkosságra és ezért szerezte be a fegyvereket. Másfél év óta szerette a leányt és igen nagy fájdalmat okozott neki, mikor megtudta, hogy nem adják hozzá. Előbb arra gondolt, hogy Amerikába megy, majd öngyilkos akart lenni, végül pedig a leány anyját akarta eltenni láb alól, a ki ellenezte a házasságot.

Ezután részletesen elmondta, hogy a szántóföldön hogyan követte el a gyilkosságot, hogyan menekült és hogyan rejtőzködött a szomszédos erdőben. Késő éjjel visszalopózott a faluba, létrát keritett, azon bemászott a templomba, mert az volt a szándéka, hogy az oltár előtt agyonlövi magát. Ekkor azonban eszébe jutott, hogy igy nem kapna tisztességes temetést, ezért elállt ettől a szándékától.

Hogy a toronyból miért kezdett lövöldözni a falura, annak nem tudta kielégitő magyarázatát adni, de hogy nem őrült, az kitűnik abból, hogy tisztán emlékszik minden szóra, a mit a toronyból lekiabált.

Három halottja és mintegy tizenkilencz sebesültje van Tomisch vérengzésének. Krauser Lajos, a leány apja és a felesége még csütörtökön délután meghalt. A leány, Hermina a bécsujhelyi kórházban fekszik, a hol megoperálták. Ma délelőtt valamivel jobban lett és van remény felgyógyulásához. Timhof Jakab, a kit szintén még csütörtökön délután sebesitett meg Tomisch, 6-án meghalt a bécsujhelyi kórházban. A sebesültek közül többnek állapota súlyos.

Felvételeink:

1. A nagyhöfflányi katholikus templom. 2. Tomsics Ágoston, miután a csendőrök megvasalták. 3. Az áltozatok temetése. 4. A torony, melynek X-tel megjelölt ablakából a legény rálövöldözött a községbeliekre. Jobb felől látszik a zsebkendőből készült fehér lobogó, amelyet a gyilkos kitüzött annak jeléül, hogy megadja magát. 5. Stelzer Viktor, a kismartoni járásbiróság vizsgálóbirói teendőkkel megbizott birája, aki a gyilkost kihalgatta. 6. Krauser Hermina. 

(Fodor és Fröhlich Kino-riportjának és Stolz kismartoni fényképésznek lapunk számára készült felvételei.)