Katona József Pesten lakott és itt értesült az Erdélyi Múzeum révén a kolozsvári mágnásifjak pályatételeiről. A jogi tanfolyam elvégzése után 1813 aug. 22-én dabasi Halász Bálint pesti ügyvéd irodájába került, mint joggyakornok, 1814-ben hites jegyző lett s 1816-ban letette az ügyvédi vizsgálatot. A kolozsvári pályázatra komoly tervekkel készült s nagy buzgalommal és még több reménységgel fogott hozzá darabja megírásához.

Az 1814-ikí esztendő és a következő év nagy részét a Bánkbánhoz való előtanulmányokkal és kidolgozással töltötte s darabját a pályázatra el is küldötte. 1815 szeptember végéig 10 darab érkezett a pályázatra, ezenkívül hárman egy évi haladékot kértek, úgy, hogy a pályázatot ezekre való tekintettel 1817 elején zárták le. Katona a kitűzött időre elküldötte darabját s várta az eredményt. Az irodalomtörténetben máig is felderítetlen az a feltűnő részvétlenség, melylyel darabja találkozott.

Az eredményt ugyanis 1818-ban tette közzé Döbrentei az Erdélyi Muzeumban, megemlítvén, hogy a beérkezett darabok közül legjobbnak Tokody János bihari szolgabíró „A pártosság tüze” czímű munkája találtatott s utána a Bolyai Farkas munkái, ellenben a Katona Bánk-bánjáról még csak meg sem emlékezett. Talán elveszett, meg sem érkezett, vagy a mi legvalószínűbb, a Döbrentei közepes ízlésének nem tűnt fel, mindez megtörténhetett nagyon könynyen.

Hogy azonban Katona a Bánk-bán javarészét 1814-ben elkészítette és a következő évben a kolozsvári pályázatra elküldötte, kétségtelen, ő maga írja 1819-ben színdarabja bevezetése gyanánt a következőket:

„Ötödik éve, hogy készítettem e darabot, mikor az Erdélyi Múzeumban a kolozsvári leendő játékszíntől felszólítás hirdettetett. Nem volt-e pénz vagy - a mit szégyen volna hinni - nem találtatott valamire való munka és így a neszt csak az idővel akarták meghaladni? De valójában híre is elnémult, legalább én nem tudok róla. Részemről elegendő hálát nem adhatok, mert megvallom, hogy gyengét írtam...”

Katona nem is bízhatott a sikerben, mert 1819-ben a székesfehérvári társulattal elő akarta adatni, a czenzura azonban hozzáértőbbnek mutatkozott, mint a kolozsváriak, mert megállapította a darab veszedelmes voltát és fejedelemellenes tendencziáit s nem adta meg az engedélyt az előadásra.

Itt sem sikerülvén Katona terve, Kecskemét városa 100 forintos támogatásával 1821-ben a Trattner Károly pesti nyomdájában művét kinyomatta. A Bánk-bán viszontagságaiban ez az esemény sem jelentett nevezetesebb változást. Hatás és feltűnés nélkül maradt a munka évekig, Kazinczy, Kisfaludy, Vörösmarty, Toldy közönyösen és értetlenül haladtak el mellette s a feledésbe került volna még, ki tudja meddig, ha 1834-ben Egressy Gábornak fel nem tűnik erőteljes szerkezetével és hangjával.

Egressy 1834 augusztus 30-ikán jutalomjátékául választotta Bánk-bánt, de nem a czimszerepben lépett fel, hanem Ottót játszotta. Az első szereposztás következő volt:
Bánk bán – Lendvay, - Gertrúd - Széppataki Johanna, - Melinda – Déryné, - Tiborcz - Szilágyi Pál - Bieberach – Éder, - Ottó – Egressy, - Endre – Szerdahelyi, - Petur - ?
Szilágyi Pál emlékirataiban azt írja, hogy a kassai színtársulat 1828-29-ben Kassán nagy „csodálattal” előadta a Bánk-bánt, de ez a feljegyzés még nincs tisztázva. A kolozsvári előadás után a „Honművész” a következőket írta Bánk-bánról:

„E darab szerzője helyesen találta el a feltűnő karaktereket s nálunk, hol csak középszerű eredeti darabot is oly gyéren írnak, egy marad a jobb közül.”
Budán 1835 február 27-ikén adták először s innen kezdve műsoron maradt. Katona József azonban már rég nem élt, mikor tragédiája a halhatatlansági úton elindult. Meghasonlott, elégedetlen élet után Kecskeméten elhunyt 1830-ban s négyszer zöldült a fű a sírján, mikor emléke az irodalomban lassanként felragyogott.

Ezután már ünnepélyesebb alkalmak idején a Bánk-bán mindig jelentékeny tényezője volt a nemzeti közérzésnek. Az 1848 márczius 15-iki események a Nemzeti Színházban a Bánk-bán keretében folytak le s az abszolutizmus alatt sokszor keltettek viharos tüntetést a darab erőteljes jelenetei. 1896-ban Salvini társulata olaszul, tavaly előtt Reinhardték németül is előadták, a belőle készített operaszöveget pedig Erkel Ferencz zenésítette meg.

A Bánk-bán a magyar drámairodalomnak és a magyar művelődéstörténetnek olyan jelentékeny alkotása, mely az abszolút mérték alatt is erőteljesen megáll: Számottevő alkotás volna a leggazdagabb irodalmakban is, nyom nélkül épen azért nem tűnhetik el születése századik évének érdekes eseménye.