A kecskeméti baraczk-vásár
Julius első három hetének minden éjszakáján mozgalmas élet uralkodik a kecskeméti nagypiaczon. Évtizedek óta ilyen időben kerül ide a hires város környékének baraczktermése, a mely innen indul hosszú útjára és jut el a kereskedők közvetítésével a kontinens minden számottevő városának piaczára, Berlinbe épen úgy, mint a fehér czár birodalmának székhelyére.
Az idei baraczkvásár különösképen nevezetes, két ok miatt.
Egyrészt, mert tiz esztendő óta nem termett annyi baraczk, mint az idén, másrészt pedig nevezetes az idei baraczkvásár azért is, mert alkalmasint ez az utolsó nagyobb baraczkvásár, a melyet a régi, patriarkális módon a nagypiaczon tartanak meg, mert jövőre valószinűleg kitelepítik a piaczot a vasuti állomás mellé, a hol hatalmas közraktárakban találnak otthonra a kereskedők és a piacz mellett rakják majd meg a külföldre induló vasuti teherkocsik százait.
Már most is sokat különbözik a kecskeméti barczkvásár a régitől.
Azelőtt garabószámra adták és vették a baraczkot, ma súly szerint vásárol a kereskedő és sokkal több nagy kosarat látni a piaczon, mint piskótaalakú kis garabót, a melybe mintegy hét kilogramm baraczk fér el. Érdekes, hogy a régi szokást hivatalos úton nem tudták megváltoztatni. Az első napon, a hónap legelején a termelők garabószámra akarták csak eladni a baraczkot, de a kereskedők nem vásároltak másként, mint súly szerint és így, a mit a hivatalos eljárás nem tudott megszüntetni, megszüntette a gyakorlati élet.
A baraczkvásár éjfél után kezdődik meg.
Azok a termelők, a kik vasúton érkeztek meg, éjfélig az indóház várótermében töltik az idejüket. A kocsik a Lechner-utczában sorakoznak egymás mellé, a kosarakat a piaczon rakják sorba, a melyik termelő előbb érkezett, az a templom mellett foglal állást, a későbben érkezők beljebb kerülnek. Két órakor már tele van az egész piacz, de az igazi vásárlás csak akkor kezdődik meg, a mikor szürkülni kezd kelet felől az égbolt.
Nagyon érdekes, hogy mostanában mennyire csendben, úgyszólván teljesen zaj nélkül történik a kirakodás. A kocsik lépésben haladnak egymás után a piacz melletti szűk utczákon, pár percz alatt mindegyikről lerakodnak és a kocsik mennek tovább, hogy reggel felé az üres kosarakkal térjenek haza, a szőlőbe. Ezelőtt nem válogatták a baraczkot, ma külön kosarakban áll az elsőrendű árú, ismét külön kosarakban az apró, érettebb, úgynevezett aljbaraczk.
A csomagolás módja teljesen elütő a régitől.
Ma más rendszer mellett csomagolják a baraczkot, mint ennek előtte és ezzel magyarázható az, hogy a nagy termés ellenére sem indul el több vaggon a pályaudvarról, mint más esztendőkben, a mikor a termés lényegesen kisebb volt. A kereskedő udvarán valóságos baraczkhegyeket látni hajnal tájban, hatalmas gyékényekre öntik a kosarak, garabók tartalmát, a melyet azután jobbára asszonyok és lányok válogatnak ki és csomagolnak össze, a szerint, hogy az áru merre indul útnak.
A Bécsbe szánt áru jobban érett már, mint az, amelyiknek messzebb van a rendeltetési helye, mind a kettő megérik útközben. Ezelőtt füles kosarakba került a baraczk, ma úgynevezett tornyos kosarakba csomagolják. Ezekbe több gyümölcs fér és az ilyen kosarak mégis kisebb helyet foglalnak el a vasuti kocsiban. Egy ilyen tornyos kosár, az előbbitől eltérően, nem fonott lappal záródik, hanem a tetején felhalmozott árut toronyalakra összevarrott zsákkal szorítják le.
A vásár tartama alatt 30-80 vaggon baraczk ment el a kecskeméti pályaudvarról naponta. Az átlagos mennyiséget ötven vaggonra tehetjük, de a személyvonatok postacsomagokban szintén elszállítanak nyolcz-tiz métermázsát.
Ma még Kecskeméten elenyészően kis mennyiségű baraczkot dolgoznak fel s most Kecskemét polgármestere egy nagyobbszabású terv megvalósításával foglalkozik. Azt szeretné, ha a baraczk már Kecskemétről feldolgozva kerülne ki. Úgy vélekedik, hogy mivel az óriási mennyiséget úgyis feldolgozzák részben befőttnek, részben pedig lekvárnak, végezzék el a feldolgozást már Kecskeméten, még pedig ne gyárakban, hanem háziiparszerűleg.
Annyi gyárat, a mennyiben egy ilyen nagy termés eredménye feldolgozható, nem lehet építeni, részint mert óriási tőke kell ehhez, részint pedig azért, mert egy rossz termés esetén ezek a gyárak munka nélkül maradnának. A város támogatása mellett egy szövetkezet alakulna, a mely nagyban vásárolná a czukrot, üveget és gondoskodnék az egyes termelők készítményeinek eladásáról is. Ezt a tervet rövidesen meg akarják valósítani, eleinte kisebb arányokban, s csak később, ha a terv beválik, lenne a szövetkezés nagyobb arányú.
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!