A modern élet a maga szenzációs tudásaival minden olyan téren ujat teremt, amelynek régi mása ma már a legjobb esetben is szánakozást kelt a figyelmes szemlélőben. Az egészségügy még néhány évtizeddel ezelőtt is igen gyenge lábon állott, s bizony senki sem tudott a baktériumok és bacillusok ezernyi embert gyilkoló létezéséről.

Ma már nem várja be a társadalom és az arra felügyelő államhatalom, míg a járványok és testi nyavalyák bele fészkelődnek a lakosság minden rétegébe, hanem előzetes intézkedéseket tesz, amelyek meggátolják a járvány kitörését, vagy ha ezzel elkéstek, a járvány terjedését.

Minden téren, az élet minden megnyilatkozásában óvóintézkedéseket és berendezéseket állit föl, s ezt ugy hivják, hogy higiénia. Ennek a berendezésnek főelve az, hogy mindazt, amit az ember a testén hord, amivel érintkezik, amit megeszik, ugy állitsák elő, hogy az önmagában egészséges legyen, hogy annak élvezete biztositsa az embert a megbetegedés ellen.

A tisztaság már maga a leghigiénikusabb eljárás és az itt bemutatott kenyérgyártó gépek alapjában nem is szolgálnak más célt, mint azt, hogy a kenyér és a péksütemény tisztán, szennyező és betegséget okozó alkotórészek nélkül jusson az emberek asztalára.

A régi módszerü tésztagyúrás ma már a multé. Itt állanak előttünk a sütőipari gépek, amelyekre állhat az a tréfa, hogy a gyárhelyiség egyik oldalán beöntik a lisztet, s a túlsó oldalon kihull a frissen sült kenyér és péksütemény anélkül, hogy ebben a gyártási folyamatban emberi kéz csak érintette volna is a lisztet, a tésztát vagy a süteményt. A lisztet mindenekelőtt rostáló-, szitálógépen megszitálják, amiáltal kiadósságát növelik. Azután a lisztet emelő-, illetve futószalagon beviszik a gyuró-, dagasztógépekbe.

A liszt itt fölülről már pontosan adagolva hull le a gyurógépbe, amelynek öblébe a szükséges víz is bele van vezetve. A dagasztógép belsejében könyökkanalak forognak egy vizszintes tengely körül, amelyek a tésztát egyenletesen, minden oldalra kiterjedően meggyurják. Képünkön a gyurógépeknek mind a három helyzetét látjuk. A harmadik helyzetben kis futókocsiba ömlik ki a meggyurt tészta, s ezt elviszik a szakasztógépbe. A kocsi tartalmát beleboritják egy ágyuformáju vályuba, amelyet lezárnak.

Most levegőnyomással kisajtolják a vályu nyilásán, s mihelyt a tészta kellő mennyiségü darabja a nyilás előtti fémlaphoz ér, egy kés nyomul le s leszabja a pontosan egyenlő sulyu tésztákat. Ezek egy futószijra esnek, amely elviszi őket a kemencébe.

Harmadik képünkön a tizkemencés termet látjuk, de nem azon az oldalon, ahol a tésztát beteszik, hanem ott, ahol kiveszik már a megsült kenyeret. A túlsó oldalon telerakják a képen látható kis szekeret nyers tésztával, betolják a gőzzel vagy elektromossággal fütött kemencébe, s a túlsó oldalon kihuzzák a sült tésztát. Így készül a gyári kenyér.