Ady Endre

Czeruza-sorok Petrarca könyvén

Itt az irás: nem legényes sorok,
Régi epedések, régi torok
Búgása bőgött így ezelőtt,
Igy irtak a hajdani nem szeretettek,
Igy irtak a régi, bús szeretők.

Nem azért irok, hogy fordítsd felém
Fehér arczod. Oh már beérem én,
Ha torkomon buknak a szavak.
A szám kérdeni, kérni se, mást sose merne,
Mint a sirást és sirni talán szabad.

Boldog vagyok, mert nagyon szenvedek,
Boldog vagyok: érted vagyok beteg,
Halálra szánt, mint rég ezelőtt,
Mint régen a hajdani nem szeretettek,
Mint régen a régi, bús szeretők.


Lenkei Henrik
Nagy napon

Ma végre égő álmom teljesül:
Ma este véled leszek egyedül.

Mint pásztortűz a messzi pusztaságot,
Napom előre bíborszínbe mártod.

Előttem áll a mának kristály kelyhe,
Habzó piros bor gyöngyeivel megtelve.

Forr vérem, forr mint omló érez patakja,
Kiült belőle fásultság salakja!

Agyam lobog, mint máglya víg rakása,
Hogy száz keservem porhamuba ássa!

Oh mennyi mindent cselekszem ma estig.
Ma semmi vágy előlem nem menekszik!

Mind, mind, a mit tompán rég halogattam,
Ma befejezem, győzőn, roskadatlan!