Valamivel eredményesebb volt az egyik detektív munkája. Talián Károly detektív az Oktogon-téren fölült az X-33/a. számú gépkocsira, a melyet Steiger János soffőr vezetett. A detektív a tetemnézőbe igyekezett, a hol meg akarta tekinteni a holttestet egy utczai leánynyal a ki azt állította, hogy a fénykép után itélve, egyik ismerőse a meggyilkolt. A mikor Tallán a tetemnézőbe behívta magával a soffőrt is. Mikor Steiger János meglátta a holttestet, fölkiáltott:

- Hiszen ezt a nőt én vittem tegnap Budára. A detektív természetesen azonnal bevitte a soffőrt Nagy Károly dr. detektívfőnök elé. Steiger János itt elmondotta, hogy esti nyolcz órakor a Császár-fürdőbe vitt egy utast Visszafelé jövet, a nyugati pályaudvar előtt, egy nő intett neki, hogy álljon meg. Sötétkék ruha, fekete bársonykalap volt rajta, oldalt fölfelé álló kócsagtollal. Megkérdezte tőle, szabad-e a kocsija. Mikor azt mondotta, hogy szabad a nő ennyit mondott németes kiejtéssel:
- Vigyen a Döbrentei-utczába.
A nő raccsolva, tört magyarsággal beszélt. Számot nem mondott. Kinyitotta az ajtót, beült és ő elvitte, a Döbrentei-utczába. Mikor az utczába értek, a nő egy ház előtt megnyomta a sípot. A 16-os szám előtt álltak meg, a hol a nő kiszállt. Ő ekkor megfordult a kocsijával. Látta, hogy a nő körülnézegetett, tovább ment, de hogy merre, nem tudja.

Sárközy, Tálos és Emesz detektívek ezen a nyomon azonnal nekiálltak a kutatásnak, azonban nem bukkantak rá arra a házra, a melybe a soffőr által leirt nő bement.

Mezey és Simon detektívek Budán való nyomozásuk közben egy tejárus-asszonyra bukkantak, a ki állítólag látta azokat, a kik a kosarat, melyben a holttest volt, ma hajnalban a Duna felé vitték.

Krüger Károlyné - ez a neve a tejárus-asszonynak - elmondta, hogy hajnali öt óra után a Fő-utczának a Kacsa -utcza felé eső részében egy 28-30 éves férfiú és egy 26-28 éves nő jött vele szembe. A főkapitányságon megmutatták neki a kosarat, melyre határozottan ráismert. Ezt vitte hajnalban a férfi és a nő. Nehéznek kellett a kosárnak lenni, mert hallotta, hogy recsegett-ropogott a kosár. A férfi a alacsony, gyenge ember volt, fekete nadrág és fekete téli kabát volt rajta, a haja szőkés-barna; a nő alacsony, fején sárgás-fehér fejkendő, vállán világos barna, koczkás nagykendő volt. Mind a kettőnek munkás külseje volt. A főutczán végigvitték a kosarat és látta, hogy befordulnak a Kacsa-utczába.

Mialatt Krügerné vallomását jegyzőkönyvbe foglalták, jelentkezett a főkapitányságon Juhász András révkapitány s elmondotta, hogy ő is látott egy férfit és egy nőt, a kik a kérdéses kosárhoz hasonló holmit vittek haza hajnalban a Kacsa-utczában. Már-már azt hitték, hogy ez az adat Krüherné jelentésével megegyezik s egész sereg detektívet küldöttek a nyom felkutatására. De a detektívek csakhamar azzal jöttek vissza, hogy Juhász később visszaemlékezett arra, hogy két férfit látott egy kosárral, nem egy nőt és egy férfit s ezt a két férfit a detektívek meg is találták. Vásárcsarnoki árusok voltak, a kik korán reggel zöldséget vittek a közelben levő vásárcsarnokba.

Ennek a vásárcsarnoknak a közelsége zavaró hatással is volt a nyomozásra, mert tömegével jelentkeztek olyan tanuk, a kik valamenynyien kosarat vivő embereket láttak. Persze mindről kiderült, hogy a vásárcsarnokba igyekvős békéspolgárok és asszonyok voltak.

Éjszaka tizenegy órákor jelentkezet a főkapitányságon Machek Béláné budai ruhaárusnő, a ki a Szegényház-utczában lakik és elmondotta, hogy ma hajnalban a lakása ablakából egy nőt és egy férfit látott a Kacsa-utcza felé haladni, a mint egy olyan utazó-kosarat vittek, mint a milyenben a holttestet megtalálták.

A két ember személyleírását körülbelül úgy adta meg Machekné, mint Krüger Pálné tejárusasszony.
Jelentkezett egy postaszolga is, a ki ugyancsak egy nőt és egy férfit látott ma hajnalban az Oszlop-ntcza tájékán a talált kosárhoz hasonlóval haladni. A postaszolga is körülbelül ugyanazt a személyleirást adta a két emberről, mint Krügerné és Machekné. Krügerné vallomását igazolja Kardos Gábor festőművész megállapítása is. A művész ugyanis, a ki nagy kedvteléssel foglalkozik az ilyen kérdésekkel, gipszlenyomatokat készített a kosár megtalálásának a helyén a hóban megőrzött lábnyomokról és vizsgálata eredményeképp azt állítja, hogy az egyik nyom női lábnyomnak látszik s ez megerősíti Krüger Károlyné vallomását, hogy alkalmasint a Fő-utczán vele szembejövő férfi és nő állíthatta a Dana szélére a hullát rejtő utazókosarat.

A detektívfőnök azonkívül kiküldte dr. Pintér Ernő rendőrfogalmazót a keleti pályaudvarra, állapítsa meg, hogy a 998. ragasztószámú utazókosár mikor érkezett Budapestre. Azon a czédulán ugyanis, a mely a holttestet tartalmazó kosáron látható, ez a szám van. Pintér rendőrfogalmazó ki is ment a keleti pályaudvarra és ott az állomás könyveiből megállapította, hogy a kosár tegnap, délután egy óra 40 pereskor érkezett meg Bécsből. Most ebben az irányban is folytatják a nyomozást.

A nyomozás csak vasárnapra került helyes útra, melyen egyelőre legalább eljutott annyira, hogy megállapíthatták az áldozat személyazonosságát.

Az áldozatot legelőször Keresztessy Gyula rendőrkapitány sógornője ismerte föl. Keresztessy január 10-én este hazavitt egyet azokból a fényképekből, a melyet a detektívek a rendőrség minden tagjának kiosztottak. Vacsoránál a rendőrkapitány vendégül látta a sógornőjét is. Mikor a kép előkerült a rendőrkapitány zsebéből, az egész család érdeklődve nézegette. Egyszerre csak Keresztessy sógornője így kiáltott föl:
- Hiszen ez az Elza!
- Miféle Elza? - kérdezte meglepetten a rendőrkapitány.

Sógornője arra elmondotta, hogy évekkel ezelőtt, mikor még a Margit-körút 42. számú házban lakott, a szomszédban lakott egy Turcsányi Elza nevű feltűnő szépségű szűke leány, a ki akkor már éjjeli mulatóhelyek csillaga volt és igen vidám életet élt. A szomszédok, különösen a hölgyek, asszonyi kíváncsiságból sokat nézegettek át a függöny mögül a Turcsányi Elza lakásába. Ő tehát még mindig egész tisztán emlékszik a leányra és határozottan állíthatja, hogy a Dunaparton talált áldozat arczképe föltétlenül a szőke leányé.

Erre már Keresztessy kapitány is nagyobb figyelemmel vette kezébe a képét, és a hogy figyelmesen nézegette hirtelen úgy rémlett neki, hogy ezt az arczot már ő is látta valahol. De nem a Margit-körúton, hanem éjjeli mulatóhelyeken, a hol innepekcziós minőségben gyakran megfordult. De nem tudta pontosan visszaidézni emlékezetébe, hogy hol és mikor látta a lányt.

Reggel aztán jelentkezett Nagy Károly detektív-főnöknél és elmondta, a mit tegnap este a sógornőjétől hallott. Hozzátette, hogy saját magának is úgy rémlik, mintha az áldozat arczképének eredetijét valamelyik éjjeli mulató helyen már látta volna. Mindenesetre kérte, hogy bízzák meg a Turcsányi Elza nyomának fölkutatásával.

Érdekes, hogy ugyanakkor ugyanerre a nyomra más oldalról is rávezették a rendőrséget. Január 11-én este történt, hogy a rendőrségen megjelent Turcsányi Ferencz könyvkötősegéd és elmondta, hogy a testvére, Turcsányi Emilia, pénteken (9-én) eltűnt Budapestről és azóta senki nem látta. Az adatok teljesen összevágtak és Keresztessy nyomban megbízást kapott, hogy a kutatást megkezdje a leány lakásán.

Keresztessy Gyula rendőrkapitány, Czibor rendőrfogalmazó és Turcsányi Ferencz jan. 12-én délelőtt 11 órakor elmentek a Margit-part 46. számú házba, a hol a leány lakott. A házfelügyelőnéhez fordultak fölvilágosításért, a ki várakozásán felül egybehangzó feleletet adott.
Elmondta, hogy Turcsányi Elza pénteken otthon ebédelt. Szerény menüt evett végig: gombalevest, sárgarépa-főzeléket és körtét. Jóval ebéd után, már estefelé, két úr kereste föl a leányt. Turcsányi Elza azokkal együtt távozott. Lenn magánautomobil várta őket; azt mondották, hogy Kis-Czellre mennek automobilozni. Azóta a leányt nem látták.

Egyre valószínűbb volt, hogy a meggyilkolt nő személyazonosságát végre sikerült megállapítani. A rendőrkapitány és a fogalmazó összekapkodtak a leány lakásán néhány ruhadarabot: czipőt, keztyűt, harisnyát, azután kocsiba ültek és maguk mellé vévén a házmesternőt is, kirobogtak a Szent János-kórházba, hogy a holttestet részint maguk is megnézzék, részint megmutassák a házmesternének és Turcsányi Elza öccsének.

Itt aztán teljes bizonyossággal mogállapították, hogy a meggyilkolt nő nem más, mint Turcsányi Emília, a ki az orfeumi pályán a szebben hangzó Elza nevet vette föl. Felpróbálták a holttestre a hazulról elhozott harisnyát, czipőt és keztyüt: - valamennyi ruhadarab kitűnően ráillett. De még ezt a bizonyosságot is megtoldották egy egészen kétségtelen bizonyítékkal. Turcsányi Ferencz, még mielőtt a holttestet látta volna, elmondotta, hogy a testvérének egyik karján szerencsefoltok vannak. A rendőrkapitány most konstatálta, hogy a holttest balkarján húsz apró máj folt látható. A könyvkötősegéd, mikor ezeket a foltokat megmutatták neki, csak még határozottabban ismételhette, a mit addig is teljes bizonyossággal állított; a meggyilkolt nő az ő testvérnénje.

A sikerült agnoszkálásról nyomban jelentés ment a rendőrségre, a hol a hír természetesen nagy örömet keltett. Most már teljes erővel folyik továbbá a nyomozás: kétségtelen, hogy a tetteseket - mert valószínűen ketten voltak - hamarosan mag fogják találni. Tizenkét órakor ismét rendőri bizottság ment a leány lakására, hogy ott házkutatást tartson és az ott találtak alapján megindulhasson a további nyomozás.

Mialatt a bizottság a házkutatással foglalatoskodott, a rendőrségen könnyűszerrel megállapították a leány eddigi élete folyását. Turcsányi Elza hires leány volt az éjjeli világban. Igen hamar kezdte, már a millenium évében pinczérleány volt. De hamar sokra vitte. Nagy szépsége és intelligencziája ezen a pályán sem maradhatott véka alatt. Egymásután, sőt sűrűn akadtak gazdag barátai, legelőször az Olimpia-mulatóban vállalt szerződést, később a Casino de Parisba került, majd a Fővárosi Orfeumba. Itt már városszerete ismert hölgy lett belőle. A mágnás Elzának nevezte mindenki. Hat évvel ezelőtt aztán megismerkedett egy igen gazdag bútorgyárossal, a kinek Bécsben van gyára és Budapesten is van fióktelepe.

A gyáros nem engedte meg a lánynak, hogy tovább is éjjeli mulatóhelyeken tartózkodjék. Lakást bérelt neki és gazdagon ellátta. Ezután a mágnás Elza már mint előkelő nézőközönség jelent meg néha a Fővárosi Orfeumban. Hajdani pályatársai irigykedve beszélgettek nagy karrierjéről, állitólag százezer koronát érő ékszereiről és huszonötezer értékű gyönyörű csipkéiről.

Hogy a holttest csakugyan a Turcsányi Elzáé ahhoz a bonczolás is szolgáltatott egy újabb bizonyságot. A bonczolás ugyanis megállapitotta, hogy a leány gyomrában talált ételmaradékok teljesen megegyeznek azzal az ebéddel, a melyet Turcsányi Elza pénteken délben evett végig a házmesterné előadása szerint.

A személyazonosság megállapítása után már gyorsan fejlődött a dolog. Néhány tanúnak a kihallgatása után, a kik a pénteki eseményekre vonatkozólag tettek vallomást – megkezdődött a meggyilkolt nő lakásán a helyszini szemle, melyen részt vett a meggyilkolt nő barátja, a butorgyáros is.

Nagy értékek voltak a lakásában, s aránylag csekély volt a hiány, a mit a detektivfőnök úgy magyarázott, hogy az aránylag kicsiny hiány a tett körmönfontoltsága mellett bizonyit. A gyilkosok ugyanis azt akarták elhitetni, hogy Turcsányi Emilia eltűnt és csak azok az ékszerek hiányzanak, a melyekről ismeretes volt, hogy állandóan magán viselte.

Az ujságirok közül valamelyik megjegyezte, hogy a meggyilkoltat seholsem látták más képen megjelenni, mint száz-százötvenezer koronát érő ékszerekkel megrakva. A fürdőszobában a bizottság már a büntett részleteivel találkozott. Lehrer Adolfné szabónő, a ki mindennapos volt a háznál, nyomban megmondta, hogy az egyik sarokból hiányzik egy utazókosár, a melynek helyén párnák vannak, a mely párnákról határozottan tudja, hogy nem voltak ezen a helyen.

A Dunaparton talált utazókosarat megmutatták Lahrernénak, az asszony felsikoltott: - Ez a nagyság kosara! Találtak még egy fehérneműfoszlányt is, a mely Turcsányi Emilia egy ingéről való volt és össze-vissza volt tapadozva szőke női hajjal.

Ugynacsak ebben a fürdőszobában találtak két törülközőt is, a melyekre nyál volt rátapadva. Itt talált még a bizottság két sárga papirdarabot is, a mely szinre és minőségre megegyezik azzal, a melyet az utazókosárban a holttest alá teritve leltek. A konyhában akadtak azonban rá a legterhelőbb bizonyitékra.

Megtalálták azt a koczkás fejkendőt, a melyet Krüger Pálné tejesasszony annak a nőnek a fején látott, a ki az utazókosarat egy férfiúval együtt a Fő-utczán szombaton hajnalban végigvitte. Ugyancsak e helyen találtak rá arra a fekete aljra is, a melyet viszont a többi tanú ismert föl annak, a melyben az a nő haladt, a ki az utazókosarat vitte.

Ennyi terhelő bizonyiték után a rendőrség a vizsgálóbirónak engedte át a lakást további helyszini felvétel végett és este hat órakor dr. Takács Aurél vizsgálóbiró bevonult s meggyilkolt nő otthonába egész sereg hatósági emberrel, hogy ott a tüzetes helyszini szemlét megtartsa.

A rendőrségen ezalatt megkezdték az összes tanúk rendszeres kihallgatását. Negyvenhárom tanú jelentkezett. A dolog gyorsan ment, mert nyolcz fogalmazó hallgatott ki egyszerre. Kovács Mária, a Margit-rakodópart 46. számú házában szolgáló leány, a ki a harmadik emeleten szolgál, körülményesen elmondta, hogy pénteken, a gyilkosság elkövetésének estéjén fél nyolcz óra tájban a harmadik emeletről lefelé haladt a lépcsőkön, a mikor Turcsányiék lakása elé érve, ott két férfit látott. Az egyik magasabb, fekete bajuszú, a másik kisebb, soványabb, szőke bajuszú fiatal ember volt. Kovács Mária körülnézett és észrevette, hogy Turcsányiék konyhaajtaján kitekint Kóbory Róza házvezetőnő. Az asszony igy szólt Kovács Máriához: - Esik még a hó, Kisasszony? – Igen, - feleltem. – Akkor törüljék le a lábukat és a konyhán át jöjjenek be – szólt Kóbory Róza a férfiakhoz.

Láng Márta 19 éves cselédlány azt vallotta, hogy bátyja, Láng József butorasztalos a szeretője Kóbory Rózának és tudja róla, hogy az utóbbi időben sűrűn járt el a házvezetőnőhöz. Angyal Rózsi cselédlány, a ki ugyanabban a házban szolgál, éjnek idején sokszor látta egy emelettel magasabban fekvő lakásából, a mint Kóbory Róza a konyhában egy idegen férfiúval mulatott, de a mint határozottan emlékezett, ez a férfi nem lehetett Láng József, mert vele ritkábban látta, hanem egy másik szőke hajú és bajuszú fiatalember.

Ugyancsak terhelően vallott Dobrádi Mária, a ki pénteken este két férfit látott Kóbory Róza konyhájában. A róluk adott személyleirás teljesen megegyezett azzal, a hogyan az előtte valló tanuk a két férfit leirták.

Ennyi terhelő bizonyiték után megkezdték Kóbory Rózas részletes vallatását. A vallatást Nagy Károly detektivfőnök végezte. Kóbory Róza 26 éves, töpörödött, sovány testű rossz nézésű nő. Eleinte mindent tagadott, folyton az automobilsapkás és szemüveges grófról beszélt, a ki szerinte pénteken meglátogatta Turcsányi Emíliát.
- Elég- szól rá hirtelen Nagy Károly- ön és két szeretője tették el láb alól Turcsányi Emíliát. Vallja meg!
Kóbory Róza ötölt-hatolt, soká, igen soká küzdött magával, míg végre görcsös, fuldokló zokogás közepette így kezdte meg vallomását:
- Igen, igaz és tudok a dologról. De magam nem tettem, esküszöm rá. Így történt az eset: A szeretőm Láng József butorasztalos, a ki a Thék-gyárban dolgozik, eljött hozzám a múlt héten és elpanaszolta nyomorúságát. Azután ajánlotta, hogy fosszuk ki az úrnőmet. Én sehogysem akartam belemenni tervébe, de később engedtem Láng rábeszélésének.
- De hiszen maguk hárman voltak!- vágott közbe Nagy Károly.
- Igen- felelte Kóbory Róza- a dolognál segített a Láng barátja, Nick Gusztáv faczér péksegéd.
- Hát hogyan csinálták? Mondja el részletesen.
- Úgy kérem – felelte akkor Kóbory Róza- hogy a két férfi csinálta egyedül, én nem tudtam nézni, lementem czigarettáért.
- Hát aztán?
- A mikor feljöttem, már végeztek vele.
- Hol végeztek az asszonnyal?
- A hálóban. Az ágyban feküdt. Már szundikált.
- Megfojtották?
- Igen, azt hiszem.
- Hogyan?
- Kendővel.
- Miféle kendővel?
- Törülközővel és a párnával.
- Hát aztán?
- Azután belel akarták mindjárt tenni egy szőnyegbe, de kilátszott a lába s így elhatározták, hogy abba az utazókosárba teszik, a mely a fürdőszobában van. Ebbe aztán belegyömöszölték.
- - No és?
- És reggel levitték.
- A két férfi?
- Igen.
- Nem igaz, maga is vitte.
- Én nem, kérem én nem bírtam.
- Hát maguk azután egész éjszaka ott maradtak a lhalottal?
- Igen. A két férfi a díványon hált, a halottat kitették a fürdőszobába.
- És maga?
- Én lefeküdtem.
- És tudott aludni?

A nő adós maradt a válasszal. Még vallomás közben intézkedett a detektívfőnök, hogy kimenjen a Thék - gyárba Láng Józsefért.
Még alig ért be vele a két detektív a főkapitányságra, jelentették, hogy a Dob-utcza 92. száma alatt levő zálogházban egy fiatalember el akar zálogosítani egy ékszerdarabot, a mely a Turcsányi Emíliától rablott zsákmányból való.
A rendőrség még délben megküldötte a zálogosnak a rablott ékszerekről szóló kimutatást s ennek alapján a Dob – utczai zálogos azonnal felismerte a jelentkező férfiúnál levő ékszert. Becslés ürügyével tartóztatta az idegent s rendőrségért küldött. Szabó X. János posztos rendőr igazolásra szólította a jelentkezőt.
A fiatalember Varga János lakatosnak mondotta magát.
Előadta, hogy az ékszereket, egy briliáns karkötőt és két briliáns nyaklánczot egy ismeretlen embertől kapta. A detektívek aztán elmentek vele a Hársfa- utcza 18. számú házban lévő Hartmann - féle korcsmába, a hol, mint Varga mondotta, várja az az ember, a ki neki az ékszert elzálogosítás végett átadta.
A vendéglő ivójában csakugyan ott üldögélt egy szőkehajú, szőkebajuszú fiatalember. A detektívek hozzáléptek s így szóltak hozzá:
- Ön Nick Guzstáv?
- Igen- felelte a megszólított.
- Jöjjön velünk!- volt a titkos rendőrök fölszólítása.
- Miért?
- Majd meghallja a főkapitányságon.
- Nem megyek!
- Óh, majd segítünk a baján. Előre!
Nick már a két markos ember közé került.
Most már kellett mennie, mert vitték.
Volt oka vonakodni; a rendőrségen történt megmotozásakor az alsónadrágjában ugyanis beakasztva megtalálták Turcsányi Emília negyvenezer korona értékű két briliáns fülönfüggőjét.
A két embert éjfélkor kezdték vallatni.
Láng József váltig tagadott, sőt igazolására alibit is tudott szolgáltatni. Elmondotta, hogy pénteken este kilencz órakor kopogtatott Turcsányi Emília lakásán. Kónory Róza meg is jelent az ajtónál, de nem engedte be. Láng erre dühösen távozott és elment egy nőrokonához, a ki a pesti oldalon lakik és a kit meg is nevezett. Ezt a nőt éjjel egy órakor berendelték a főkapitányságra és ha Láng emez alibije igaznak bizonyul, akkor valószínű, hogy Lángot szabadon bocsátják.
Nem úgy áll a dolog Nick Gusztávval szemben, a ki bár körömszakadtáig tagad, annyi terhelő bizonyítékkal áll szemben, hogy tagadása mellett is letartóztatták.
Éjjel egy órakor megtörtént a szembesítés. Nick Gusztáv konokul megmaradt a mellett, hogy nem ő követte el agyilkosságot, Kóbory Róza azonban szemébe mondta, hogy igenis, ő volt a gyilkos. Láng Józseffel történt szembesítésekor Kóbory Róza megvallotta, hogy ezt az embert Nick bíztatására és fölbujtására keverte bele a gyilkossági históriába, de Láng tulajdonképpen ártatlan.