Ez a pesti legujabb riport nemcsak mint karakterisztikus pesti eset érdekes, hanem másik oldaláról már belevág a bűnügyi krónika körébe.

Egy igen gazdag budapesti magánvállalkozó cég egyik beltagjáról van szó. Mint a legtöbb budapesti megvagyonosodott kereskedőnek, ennek is arisztokratikus hajlami vannak s nincs egyéb vágya, mint hogy a király nemesi címmel ruházza föl. Ennek első feltétele azonban, hogy a vallási viszonyok rendezettek legyenek. Igy könnyebb a dolog. A család tehát áttért az egyedül üdvözitő államalkotó vallásra s hosszas utánajárások után sikerült kieszközölni a magyar nemességet is. Kilátásba helyezték illetékes tényezők, hogy a nemesség már csak hetek kérdése.

Nagy volt a boldogság a familiában.
-Hát ezentul ugy fogunk élni – mondta a papa- mint az igazi magyar nemesek. Nyilt házat fogunk tartani. És estélyeket fogunk rendezni, reprezentálni fogunk. És egyszerre csak benn leszünk az arisztokráciában.

Arisztokratát kérünk!

Volt a családnak egy öreg házvezetőnője. A familiának egy távoli, elszegényedett rokona, aki husz éven keresztül végezte a gazdasszonyi teendőket. Ennek a szegény rokonnak egyszerre tudtára adták, hogy elmehet.
- Nekünk egy előkelőbb házvezetőnő kell- mondta a mama- Aki reprezentál. Valami elszegényedett grófné. Aki arisztokrata modort hoz a házunkhoz. És fogadja a vendégeket.
- A házvezetőnőt elküldték és elhatározták, hogy szereznek a házhoz valami szegény grófnét vagy bárókisasszonyt. S nagy külföldi lapokba hirdetéseket tettek közzé a következő szöveggel:
Előkelő magyar nemesi családhoz elszegényedett arisztokrata hölgyet keresünk házvezetőnek. Magas fizetés. Reprezentálási képesség és francia nyelvtudás szükséges.

A grófnő ajánlkozik

Körülbelül két hét mulva érkezett a levélre egy ajánlat Grácból. Egy volt alezredes özvegye, grófi családból származik, elszegényedett és ajánlkozik.
Válaszoltak neki s a nő három nap mulva Budapesten volt. Minden rendben lett volna. De a kereskedő informálódni akart a grófnő felől, aki Stradan grófnénak nevezte magát. Ezt azonban a grófné nem engedte.
- A családnak nem szabad megtudni- mondta- hogy ilyen munkát elvállaltam.
Szerződtették ugy, hogy egy hét mulva kell elfoglalnia az állást s megfelelő előleget adtak a grófnénak, hogy gráci ügyeit rendezze.
A vállalkozó azonban óvatosságból mégis tudakozódott. Megbizott két detektiv irodát s ekkor a következők derültek ki:
Az a nő, aki Grácból mint grófnő jelentkezett, nem más, mint Tihanyi Irma, az ismert magyar származásu nemzetközi szélhámosnő, akinek kapóra jött ez a hirdetés, hogy ismét Budapestre jöhessen, befurakodjék egy gazdag családhoz s folytassa a néhány évvel ezelőtt megszakitott szélhámosságait. Tihanyi Irma egy sopronmegyei szegény családból származik s még sokan emlékeznek viselt dolgaira. Eredeti nevén Freyler Irmának hivják. Több kisebb szélhámosság után kiadta magát az elhalt gróf Sturdza román miniszterelnök özvegyének, gróf Sturdza Mária néven szerepelt s nagystilű szélhámosságokat követett el az egész világon. Sokat ült börtönben s itt irta meg emlékiratait is. Az álgrófné az utóbbi években, miután minden büntetését lerótta, eltünt, nem lehetett róla hallani semmit.

Most ebből az esetből derült ki, hogy Grácban él. Hogy ismét grófnőként jelentkezett a budapesti családnál, az bizonyitja, hogy folytatni akarta a régi életét.

A szerződésből természetesen nem lett semmi. A család rettenetesen megijedt, de azért most titokban tovább keresnek, hátha akad egy igazi grófné is.