A japán papok sokáig tekintélyre tettek szert e tükrök révén, mert a beavatatlan hivőkre nagy hatást gyakorolt az a különös jelenség, amelyet a varázstükrökkel tudtak előállitani. Kerek, tányérnagyságu fémtükör ez, amelyet sok cinn és egy kevés réz összeolvasztásából állitanak elő.

Ha valaki belenéz, épen olyan természetesen adja vissza az arcot, mint más közönséges tükör. Ha azonban direkt fényt engednek a felületére s a tükröt egy fehér falra vetitik, nem az a világos kör fog megjelenni a falon, mint ahogy azt gondolnánk, hanem különféle árnyképek. Egy-egy táj madarakkal, egy sárkány, vagy magának Buddhának a képe.

Természetesen ez a csoda mindig nagy feltünést keltett. Pedig a megfejtése igen egyszerü. A tükör hátlapjára ugyanis annak a tájnak, vagy szobornak stb. reliefje, dombormüve van forrasztva ugy, hogy azt nem lehet észrevenni. Az első lapon ezek a formák kis bemélyedéseket képeznek.

Már most a vetitésnél a sima felület nem fog látszani, ellenben a hátulsó lapon levő relief árnyékformában jelenik meg. Nálunk is mutogatnak varázstükröket a vásári komédiások.