Nagyjelentőségű politikai esemény színhelye volt vasárnap délután a Nemzeti Kaszinó díszterme. A hagyományos Széchenyi-ünnepre gyültek össze a kaszinó tagjai, ott voltak a legkülönbözőbb politikai pártok vezérférfiai, a kormány képviselői, hogy meghallgassák Wekerle Sándornak, a visszavonult, de mindig nagytekintélyű politikusnak ünnepi beszédét.

És ez a beszéd tényleg igazolta a hozzáfűződő nagy várakozást; hatalmas kritika volt ez a mai kormánypolitika felett, ostorozása a mostani korrupt, széthuzó erkölcsöknek, a parlamenti és közéleti terrornak. Tisza az asztalfőn ülve, szemben Wekerlével, némán hallgatta ezt a sulyos birálatot és ugy tett, mintha Wekerle szavai nem is neki szólanának. A beszéd után sietve gratulált Wekerlének, noha érezte, hogy ez a beszéd a koaliciós miniszterelnök első, de nem utolsó támadása volt a bihari erőszak politikája ellen.

Az asztalfőn Wekerle Sándor ült, jobbra tőle Dessewffy Aurél gróf, balról pedig Széchenyi Béla gróf koronaőr ült, míg Wekerlével szemben Széll Kálmán és Tisza István gróf miniszterelnök foglaltak helyet. A kormány tagjai közül megjelentek Ghillány Imre báró földmívelésügyi és Jankovich Béla közoktatásügyi miniszterek és ott voltak azokonkívül Beöthy Pál házelnök, Terstyánszky Károly hadtestparancsnok is.

A pecsenyénél felemelkedett Wekerle Sándor és általános figyelem között a következőket mondotta:
- A nagy Széchenyi szerint főleg önmagunkban keressük a hibát és ne hátra, hanem előre tekintsünk. A multból csak azt ujitsuk fel, amit ő ajánl: az összetömörülést, a kérdések alapos előkészítését, az ellenvéleménynek ne legyőzését, de meggyőzését. Főleg elítélte ő a terrort. A közérdek önzetlen szolgálatát állította előtérbe, a közteherviselést és a hagyományok fokozatos fejlesztését állítja oda, mint gazdasági, társadalmi életünk alapkövetelményét.

Ma ugy közéletünkben, mint magánéletünkben a terror minden jelenségeivel találkozunk. (Ugy van.) A munkásoktól kezdve a szellemi foglalkozást űzőkig, sőt még a törvényhozás termeiben is a kölcsönös terror jelenségeivel találkozunk. (Zajos taps és helyeslés.) Sötét háttérként kiséri e tragédiát az erkölcsi felfogás lehanyatlása. A megértés utját kell tehát keresnünk. A tiszta morális felfogás a kisebbségnek leghatalmasabb védelme és az fejti ki a legnagyobb morális erőt, aki igyekszik a megértés utjait egyengetni. Megértés nélkül ki fogja gazdasági életünknek fellendülését kimunkálni? Ki fogja irni a növekedő közszolgáltatásokat? és emelkedett érzés nélkül ki fogja az igazság és méltányosság utjait egyengetni? És ki fogja meg nem ingó biztos alapra helyezni a nemzeti védelmet? Mert a végeknek megnyugtatására kivánatos feladat. De félek, hogy koncentráció nélkül palativ kisérlet marad. És végül ki fogja biztos kézzel kiterjeszteni a politikai jogokat, ha nem a megértés utján hozza azokat?

Alaptétele volt Széchenyinek, hogy ellenfelében is mindig tiszta intenciókat tételezett fel. A mai vezetőférfiaknak tiszta intenciója ébreszti fel bennem a hitet. Mert ha néha kihivja is a legszigorubb kritikát, de személyi akadályokat nem érinthet. Ezt a tételt tartsuk mi meg és másokkal is tartassuk meg. Bocsássanak meg uraim, hogy én igen komolyan beszélek. Teszem ezt csak azért, hogy a jövő iránt való bizodalmat felkeltsem.