Két kabáttolvajról szól az ének. Nevezzük az egyiket Fehér urnak, a másikat Fekete urnak. Lezüllött, de intelligens emberek, akik a fogházban még a tisztességes életre szánhatják magukat. De vége minden reménynek, mihelyt nevük pellengérre kerül.

Fehér ur tehát a kávéházba tart. Leül közel a fogashoz és műértő szeme végigsiklik az ott felaggatott kabátokon. Egy gyönyörű szilszkingalléros bunda van köztük. - Ez az enyém lesz! - határozza el Fehér ur némileg izgatottan, miközben a jelentkező pincérnél szórakozottan egy haboskávét kér. Az elhatározást tett követte, s otthagyva a kávét, pincért, Fehér ur felölli a kabátot. Majd észrevétlen gyorsan távozik. Szapora léptekkel siet. Hátha rögtön észreveszik a drága bunda eltünését…..
De most eszébe jut, hogy a kávéját meg sem várta. Pedig határozottan-éhes. Hideg is van s igazán nem ártana egy kis meleg itat. Eh mit, hisz ráér még és belépet egy másik kávéházba.
- Kávét habbal! De gyorsan! - adja ki a vezényszót az siető pincérnek. Aztán leteszi a bundát és leül. A szolgálatkész pincér rohanva hozza a kávét. Javában szürcsölgeti Fehér, mikor egyszerre a torkán akad a kávé. Vájjon jól látnak szemei?! Egy jól fésült alak odalépett a fogashoz - Fekete ur volt - és angol hidegvérrel magára vette az ő kabátját. Ez már gazság! Fehér ur a legkomolyabban felháborodott.
- Tolvaj! Fogják meg! - kiáltja dühösen, majd odaszalad, megragadja Feketét.
Fekete elfehéredik és tévedést emleget.
Rendőrt hívnak, aki így szól:
- Hogy tévedés-e, az inspekciós urak döntsék el. Én beviszem ezt a szórakozott urat - folytatta némi humorral - és az urnak is be kell jönni, mint panaszosnak.
Ez egész helyesen volt mondva és Fehér ur kénytelen-kelletlen belenyugodott. Sőt később még tetszett is neki az idea. Milyen nagyszerű lesz, ha a rendőrség majd kiadja a kabátot-neki a tolvajnak. Egy negyedóra multán ott állottak mindketten az inspekciós rendőrfogalmazó előtt és Fehér urral már javában jegyzőkönyveztek, mikor hirtelen nyilt az ajtó s belépett egy ur kabát nélkül.
- Kabátlopás miatt panaszt akarok tenni - hadarta sietve - most lopták el. - Megakadt. Ellenben mindjobban kezdte nézni Fekete urat, akin még mindig rajta volt a lopott kabát.
- Hiszen ez az, hogy került magára ez a kabát? - kérdezte Fekete urtól.
Fekete zavartan hallgatott Fehér arca azonban nagyon sötét lett.
- Tévedni tetszik ez az én kabátom! - mondotta, de már nagyon bátortalanul.
- Dehogy az öné! Mindjárt meglátjuk.  A jobb zsebben egy keztyű s az én nevemre szóló villamos bérlet van.
Tényleg így volt. Minek fűzzük tovább a történetet? A kabát igazi tulajdonosa megkapta a kabátját, Fehér és Fekete ur - a két kabáttolvaj - ellenben benmaradt a rendőrségen. Két légy egy csapásra!