Amily mértékben fejlődött és tökéletesedett a buvártechnika, ugyanolyan mértékben terjedt az a vágy és gondolat is, hogy az ember ép oly szabadon mozoghasson a viz szine alatt is, mint a viz szinén: s ez a vágy sarkalta a technikusokat a tenger alatt járó hajók, és az igazi buvárnaszádok föltalálására.

Az utazás egy ilyen tengeralatti naszádon fölötte izgató és érdekes. A naszád még fönt uszik a viz szinén; a hullámok vigan csapkodnak föl a parancsnoki torony körül. Most hirtelen fölhangzik a sipjelzés, hogy fenékre száll a naszád…Bugyborékolva, csobokva tódul be a viz a sülyeztőkbe, melyekből halkan fütyölve menekül a levegő; és a parancsnoki torony ablakai egymásután merülnek viz alá. A mótor zakatolása elhallgatott, most már csak az elektromótor halk zümmögését halljuk, mely libegő rezgésekkel rázza az egész naszádot. Olyan a hajó belseje, mint a kripta, melynek minden összeköttetése és érintkezése megszünt a külső világgal: csak a periszkópnál figyelő tiszt lát még belőle valamit, ahogy a messzelátó lencséjében reszketve játszik a fehértajtékos, zöld hullámok tükörképe, melyen hellyel-közzel egy-egy bukdácsoló hajó bizonytalan körvonalai jelennek meg….

És ebben a kriptában 15-20 elszánt ember hidegvérrel végzi a dolgát, noha tudja, hogy állandó halálveszedelemben forog. Elég, ha csak egy jelentéktelen csavar fölmondja a szolgálatot: a naszád soha többé nem jön föl a viz szinére és legénységét vagy a mérges gázok, vagy a hajóba tóduló hullámok ölik meg…. A kieli révben 1911 elején a 3. számu német tengeralatti naszád gyakorlatozott, s mivel az egyik szellőztetőkorong fogyatékosan működött a naszád hátsó része rohamosan megtelt vizzel, ugy hogy fara lesülyedt a fenékre. Huszonhét matróz bemenekült a légmentesen elzárható torpedó-kamrába és, félig megfulva bár, de mégis megmenekült, mert a segitség nyomban kéznél volt: de a parancsnoki toronyba szorult két tiszt s egy matróz nyomorultan elpusztult.

A 15-20 vakmerő, halálra szánt ember némán várja a parancsokat. A kapitány a periszkópnál ül és nézi az óriási acélkolosszust, mely gyanutlanul szeli a hullámokat. Zajtalanul és láthatatlanul közeledik feléje a kis naszád; zöldesszürke acélbordái egyszinüek a tenger vizével, ugy hogy semmi se látszik belőle, csak vagy félméter abból a vékony csőből, mely fölnyulik a viz szine fölé és levezeti a szemhatár képét a parancsnoki torony periszkópjába. Minden ideg megfeszül, minden halánték lázasan lüktet, mert közeledik a válságos, döntő pillanat….Egyszerre halk csöngetés hallatszik; a jelzőtáblán megjelenik a torpedókamra száma. Négy matróz mozgásba hozza a torpedó-emelőgép szerkezetét: a rettenetes fegyver lassan, nesztelenül fölemelkedik, becsuszik a kilövő hengerbe és …. Most!.....A parancsnok megnyom egy gombot, a kis naszád hengeres teste egész hosszában megremeg, - s a gyilkos torpedó, mint prédára leső cápa, nagy szökkenéssel, nyilsebesen szalad ki a csőből.

A naszád nyomban megfordul és menekül, mert pár perc mulva tompa dörrenés rázza meg a kis naszádot: a torpedó fölrobbant és a hatalmas acélkolosszus teste féloldalt dől a tengeren, mialatt egy óriási vizoszlop, mintha tüzhányó dobná föl az égbe, hegymagasságra emelkedik és lezuhantában vihar módjára korbácsolja föl a tengert. Köröskörül roncsok, megcsonkitott hullák, félőrülten vergődő menekültek lepik el a viz szinét, s a rettenetes pusztulás okozója, a kis tengeralatti naszád.

Ilyen képekkel és ilyen szöveggel magyaráz a Tolnai Világlexikona mindent, amit ismerni és tudni érdemes. Ez a kivonatos mutatvány az 5. kötetből való, mely kötet már megjelent. Az egész 25 kötetes Tolnai Világlexikona 16 ezer oldalra van tervezve, több mint 30.000 képpel s az előfizetők kötetenként 20 korona bolti ár helyett 3 koronáért kapják.