Amióta utoljára dördültek meg Európában a nagy nemzetek hadseregei között a puskák és az ágyuk, azóta csodálatosan nagyot haladt előre a modern orvosi tudomány. Az orvos keze biztosan és fájdalom okozása nélkül dolgozik és hogy az orvosi tudomány sok vivmányáról a laikus közönség nem igen értesült, az azért van, mert ez a tudomány nem igen szereti a reklámot. Ez az oka annak, hogy még most is sokan ugy képzelték el maguknak a háboruk sebesültjeit, mint mankón bicegő féllábu invalidusokat, akiknek – régi képek hátborzongató magyarázata szerint – a fél lábát vagy az egyik karját lőtte el a golyó. Nem is olyan nagyon régen sajnos igy is volt még, mert különösen a francia orvosi iskola nem bajlódott sokat a testbe jutott golyó eltávolitásával, hanem egyszerűen levágta, orvosi nyelven amputálta a megsebesült testrészt, ami által a szerencsétlen sebesült örök életére nyomorék lett.

Ma már, hála a mi orvosaink csodálatos lelkiismeretességének és ügyességének, egész másképen áll a helyzet. Valóban elmondható, hogy egy háboru sikere legfőképen függ a hadsereg orvosainak biztos kezétől és ha ez igy van, akkor nem csodálható, hogy a mi hadseregünk győzelemre győzelmet arat. A cél az, hogy a sebesült katonák minél előbb gyógyuljanak meg és legyenek ismét egészséges, harcképes hősök. Talán a háboru első idején boszorkányságnak tünt fel, hogy a legsulyosabban sérült katonák is aránylag rövid idő alatt állottak csatasorba, de hogy benézünk kissé a hadi sebészet kulisszái mögé, akkor ezt épen ugy, mint sok más dolgot a legtermészetesebbnek fogjuk találni.

Csodákat produkál ma az orvosi tudomány és ezeket a csodákat mi épen olyan elismeréssel honoráljuk, mint amilyen hálával és köszönettel néznek a mi halált megvető büszke katonáink a műtőasztal mellett napkeltétől napnyugtáig, sőt még azon túl is dolgozó orvosok felé. Ma már nincs lehetetlenség az orvosi tudományban, a mi hadi kórházainkban épen olyan biztosan lékelik meg a koponyát, mint amilyen biztos kézzel távolitják el a legveszedelmesebb helyről a sebesülést okozó golyót. Igaz, hogy a mai fegyverek golyói – a lelkiismeretlenül használt ugynevezett dum-dum golyókon kivül – nem végeznek roncsoló munkát a szervezetben és ha nemesebb részt nem érintenek, akkor lelkiismeretes orvosi mütét után a sebesült ismét rövidesen egészséges emberré lesz, aki napok, vagy legfeljebb pár hét mulva azt sem tudja, hogy voltaképen meg is sebesült.

A tizenhetes helyőrségi kórházban, amelynek most a nagytudásu Olexi Viktor dr. főtörzsorvos áll az élén, a második osztálynak, ahol a mütéteket végzik Paulkovics Elemér dr. ezredorvos a vezetője. Itt végzik a legsulyosabb operációkat, amelyek kivétel nélkül sikerrel végződnek. A Röntgen-sugarak segitsévégel megkeresik a sebesülést okozó golyót és azután fájdalom nélkül távolitják el azokat a testből, anélkül, hogy miattuk bármelyik testrészt is amputálnák. E csodás operációk közül néhánynak a Röntgen-képét bemutatjuk cikkünk keretében.

Az egyik képünk egy derék fegyverkovács felső karját mutatja be. Tisztán látszik a golyó, amely átfurta a karcsontot és az inakat is elszakitotta. Azelőtt az ilyen sebesülés miatt levágták volna a hős katona karját, most azonban nemcsak hogy kivették a golyót, de még az elszakadt inakat is összevarrták és a vitéz katona ma már ismét hősiesen harcolhat a hazáért és királyért. Egy másik képünkön azt látjuk, hogy a shrapnell összeroncsolta a kar csontját. A legkisebb fájdalom nélkül szedték ki a szilánkokat, a hiányzó csontot másikkal pótolták és az a hős Mollináry-baka, akin ezt az operációt végezték, ma már vigan énekli a lelkes harci dalokat győzelmes csaták lombos utjain. A másik két képünkön szintén sulyos eseteket mutatunk be, valamennyit percek alatt operálták meg és a golyókat ma már ereklyék gyanánt őrzik a sebesültek.

Ilyen és ehhez hasonló esetek persze nagy számmal fordulnak elő a gyakorlatban és végtelenül megnyugtató érzés lehet mindenkire, hogy ennyire fejlődött az orvostudomány és a sebesült hősök teljes bizalommal nézhetnek az operációk elé.