A korszak nagyhatalmai közül egyedül az Egyesült Államok maradt távol a háborútól. Noha néhány amerikai az antant lelkes támogatójának bizonyult, a többség állhatatosan a semlegesség híve maradt. A tengerentúli nagyhatalom lakosságának ugyan zöme angol és skót, de sokan német vagy ír származásúak voltak. Utóbbiak tiltakoztak volna Nagy-Britannia támogatása ellen.

Taylor brit történész ezt írja: „Wilson elnök kezdettől fogva a békéltető szerepét osztotta ki magának. Aki semleges marad, az nemcsak közvetíthet a háborúzó államok között, gondolta Wilson, hanem rájuk is kényszeríthet bizonyos nagylelkű feltételeket, amikor már kellően kimerültek; olyan feltételeket, amelyeket szavatol az Egyesült Államok csorbítatlan ereje.

Az amerikaiak addig is egyesítették az erényt a haszonnal: az antant szállítóiként megszedték magukat. Ugyanakkor szilárd meggyőződésük volt, hogy a lehető leghelyesebben járnak el a világ hosszútávú érdekeinek szempontjából.”