Egy térkép fekszik előttem. Rajta zászlók tűzdelve, amelyek mély kört hasítanak ki egy ország belsejéből. S ez a kör napról napra nő. A térkép Szerbia térképe s a zászlócsoport a mi seregeink hadállásait jelzi.

Amint ezt az egyre növekvő kört látom, eszembe jut, hogy egyszer végignéztem, amint egy kemény ásványdarabra valami maró folyadékot tesznek s ez a maró folyadék ellenállhatatlan erejével egyre mélyebbre hatolt a kőben s végül teljesen elárasztotta. De a maró folyadék nem pusztítja el az ásványt, csak azt, ami fölösleges, haszontalan és értéktelen benne és kiváltja azt, ami tulajdonképpeni érték.

Az elárasztott szerb térkép, melynek zászlói seregeink diadalmas előretörését jelzik, ehhez a maratott ásványhoz hasonló, amelyből elpusztul minden, ami rothadó, káros és haszontalan, hogy egy uj, erős és értékes anyag maradjon meg benne.