Két sebesült orosz gyalogost, a kik Orosz-Lengyelországból sebesülten kerültek az osztrák fővárosba, új kötéssel akart ellátni az egyik hadikórház műtőtermében dr. Haas katonaorvos.

Az egyik orosz sebesülése sem volt súlyos, de az orvos mégis tudni akarta: milyen körülmények között sebesültek meg. Dr. Haas nem tudott oroszul, az ápolók és orvosok között nem volt oroszul tudó. Ekkor egy üdülő sebesültet hívtak elő, a ki németül és oroszul is jól beszélt. A sebesült egy magyar honvédhuszár volt: mikor a pengő sarkantyús, zsinóros, fényes katona a műtőterembe lépett, a két orosz rémülten ugrott fel, kitépték magukat az ápolók kezei közül, az egyik remegve húzódott a terem egyik sarkába, a másik pedig ájultan rogyott össze.

Jó darabig tartott, a míg megint életre mosták a remegő orosz „hőst”: mikor már látta, hogy a huszár békésen áll és esze ágában sincs őket bántani, akkor is sápadtan mondta, hogy azt hitte, ütött az utolsó órája. Ilyen respektussal viseltetik az orosz a „vörös ördög” iránt!