Néhány évvel ezelőtt még igen kevés ember hitt abban, hogy a turbinarendszer valamikor is uralkodója lesz a hajtóműveknek, azt pedig, hogy ilyen hamar hóditja meg a világot, még a szakemberek sem hitték. Pedig ma már 30.000 lóerős gőzturbinák és 20.000 lóerős vizturbinák nem is tartoznak a ritkaságok közé. A mi két ábránk a szabadvizsugár turbinarendszert mutatja be két jellegzetességében, s leirásunk a rendszer ismertetését is adja.

A vizierők fölhasználására a rendkivül sokféle turbinarendszer közül két olyan rendszer van, amelyek mögött minden más redszer messze elmarad. Az egyik a Francis turbinarendszer, amelyet az amerikai Francis mérnök talált föl, a másik a szabadsugár turbinarendszer, amelyet Zuppringer német mérnök alkotott meg 1846-ban, de amelyet teljesen jogtalanul neveznek széltében hosszában Pelton turbinának. Pelton amerikai mérnöknek csak annyi köze van a Zuppringer-féle szabadsugár turbinához, hogy ő volt az, aki e turbina jóságát fölismerve, bevezette és elsőnek állitotta föl Amerikában. – De amint Amerikát a Vespucci Amerigo nevü olasz hajósról nevezték el, aki pedig csak Columbus után ment ki az uj világrészbe, Zuppringer is megvigasztalódhatik, ha az ő találmányát Pelton-turbinának hivják.

Ez emlitett két turbinarendszer között alkalmazási és szerkezeti különbségek is vannak. – A szabadsugár turbinát csak nagy magasságu vizesésnél használják, amikor legalább is 15 méter magasságra van szükség, mig a Francis-turbinákat alacsony esésü vizierőknél alkalmazzák. E két különbségből már azonnal látható, hogy a Francis-turbina van jobban elterjedve, hiszen sokkal több a kis magasságu vizesés, mint a 15 méteres. A szerkezeti különbség a kettő között abban áll, hogy mig a szabadsugár-turbináknál, mint a neve is mondja a viz nagy nyomás alatt, szabadon zuhan egy hüvelyből a kanalas kerékre, a Francis-turbinánál a futókeréken kivül egy különleges vezetőkerék is van, amely a futókereket átfogja.

A Francis-turbinának csavarformáju lapátjai vannak, amelyekre a viz sugárirányban zuhan, s a középpont közelében hagyja ismét el a kereket. A vezetőkerék a sugárirány megadására szolgál s a hozzáfolyást szabályozza. A szabadsugár-turbinánál mindez nem kell. A viz a hüvelyből, amelynek keresztmetszete szabályozható, óriási nyomással zuhan a kerék lapát, illetve kanalakra, amelyek vályu éllel elválasztva begörbitett fenékkel birnak, hogy a viz eleven ereje mindaddig hasson, mig csak a nyomás ereje arra képessé teszi. A sima lapon ütköző vizsugár jó része szétfröccsen és sokat veszit eleven erejéből, de ennél a kanalas keréknél az eleven erő 85 százaléka hasznositható.

A bemutatott Zuppringer-féle szabadsugár-turbina 14.500 lóerejü, s Württembergben épült. Két ilyen kereke van, s annak ellenére, hogy egy-egy kerék több, mint 7000 lóerő kifejtésére van igénybe véve alapjában véve nem nagy. Átmérője 2.9 m. Ha pedig tekintetbe vesszük, hogy a kereklapátokra 27 atmoszférikus nyomással tódul a viz, elképzelhetjük, hogy milyen kitünő és erős anyagból kell a lapátoknak készülniök.

Az alsó képen az egész turbina elrendezést mutatjuk be. A nagyságról az első kerék mérete is elég fogalmat nyújt, de itt is képzetet nyerhetünk, ha a turbinakerék csapágyszekrényénél álló embert megnézzük. Ez nem magasabb, mint a csapágyszekrény átmérője. A turbinarendszerek hatalmas mértékben terjednek az egész világon s egyre nagyobb és nagyobb méretüre épülnek.

A legnagyobb vizierők Svéd- és Németországban vannak Európában. Svédország vizierejében 6 millió, Norvégia vizierejében 7 millió lóerő van. Európa legnagyobb vizierőműve Norvégiában van Rjukamfos-ban. Itt tiz darab egyenként 14.500 lóerős szabadsugár-turbina áll üzemben.