Lévay József

Észak ura

Hódító nagy háborúra
Indult a czár, észak ura.
Kicsiny neki a hatalom,
A végtelen birodalom;
Pillantását messze veti
A fél világ kell már neki.
Sok millió katonája
Vak eszköze, rabszolgája;
Jéghonában jég a rabság,
Nem olvasztja a szabadság,
’ Most arra tüzelte gőgje,
Hogy szomszédjait legyőzze,
Földre sújtja, megrabolja
S részben magához csatolja;
Oda talán Galicziát
S talán egész Bohemiát,
Toldalékul egy kis falat:
Rutén s tót a Kárpát alatt,
Testünkből, hol szerbek lakják,
Kikanyarít egy darabkát
S oda dobja hű fiának,
Az orgyilkos Szerbiának,
Hát egy zsarnok indulatja
Örökünket így dúlhatja?
Népeket így fojthat vérbe
Egy hatalom gyilkos mérge?
Hol van itt, a ki segítsen?
Hol a bíró? Hol az isten?
Itt van, itt van, fegyverünkre bízva,
Erejével verjük a czárt vissza:
Keserülje bűnös támadását,
Sírva nézze serege pusztulását,
Mutassuk még egyszer a világnak
Példáját a rém-nagy Góliátnak.
Hogy’ döntötte porba véres fővel
A kis Dávid egy parittya-kővel.