A világ lassanként nem fog elférni a föld fölszinén, s igy nem marad más hátra, mint egy uj világot alkotni a föld alatt. Ez igy egy kicsit túlzott állitás, de ha meggondoljuk, hogy Berlin, Páris, London, Hamburg, New-York földalatti városi élete az utolsó husz esztendő alatt milyen hihetetlenül nagy arányuvá fejlődött, s megnézzük péládul azt, hogy hány ember sürög-forog naponta ezekben a földalatti épitkezésekben, azt mondhatjuk, hogy már is van földalatti élet.

Londonnak például 7 és fél millió lakósa van, akik közül mintegy négy millió ember külvárosokban lakik. Ezek mind a londoni belső városrészben végzik el kenyérkereső munkájukat, tehát ezek bejönnek a Citybe a földalatti és az ugynevezett Tube (tyúb) vasuttal.

E kétféle földalatti vasut között az a különbség, hogy az egyik olyan épitmény, mint a mi budapesti földalatti vasutunk, a másik, a Tube azonban alagutformáju, hengerdedalaku szelvénnyel bir, mélyen a földalatti vasút alatt, ugyszólván négy emelettel lejebb terül el a föld alatt, mint a másik. Keresztezi a Themse folyót, persze a Themse feneke alatt, úgyszólván akadálytalanul mindenféle épitmény alapja alatt futja össze egész London területét.

A fölötte elfutó földalatti vasut természetesen csak utcák burkolata alatt fut, s mint például Londonban is, ha a terep dombos, hát néha a földszinre jut, vagy viadukton megy, a házak tetején, vagy a pincék alatt szalad. Ennek a vasutnak: mély- és magasvasut neve is van, s igy hivják Hamburgban, Berlinben, New-Yorkban ezt a vasutat.

De hogy visszatérjünk a földalatti világra, azt mondhatjuk, hogy Londonban például állandóan van legalább is másfél millió ember, kik a földalatti közlekedést használják, tehát állandóan több ember él a föld alatt, mint ahány Budapesten a föld fölött. Ezeket a földalatti épitkezéseket, mint emlitettük, mintegy husz éve végzik a városok, tehát azóta, amióta vizvezeték, csatornázás, s sok más vezeték fekszik a városok utai alatt. Akkor tehát, mikor ezeket a nagyszelvényü földalatti épitményeket készitették, a meglévő nagyobb boltozatu csatornákat meg kellett bolygatni.

Ez a munka gyakran sulyosabb feladatot ró az épitőkre, mint a teljesen uj munka. Itt most két képben bemutatjuk egy meglévő városi vizvezető csatorna fölbontását, amelyet meg kellett bolygatni az épitendő földalatti vasut épitménye miatt. A felső képen látható egy ékelő gép, amely a csatorna fölötti részt, követ, földet kiékeli, s az igy támadt nyilásba helyezett boltozat-fürészelő állványok szalagfürészét transzmisszió segélyével mozgásban tartja.

Az alsó képen látjuk a kibontott csatornaboltozat tetejét, amelyet pneumatikus furógép segélyével is megbolygatnak. Az előtérben álló munkás a kezét épen egy furógépen tartja, amelynek hegye a boltozatból már kiemelt kövön van. A háttérben egy ajtószerü nyilás van, amely bejáratul szolgált az utcáról a csatornába.

A képen látható munka Hamburgban folyt le, még pedig azért, mert a Hamburgban megépitett földalatti vasút egy helyen párhuzamosan kellett hogy haladjon a főgyüjtő csatornával. Ámde a csatorna ugy feküldt, hogy sem jobbra tőle, sem balra tőle a vasút szelvénye nem fért el.

Szükséges volt tehát a csatornát eltolni vizszintes tengelyével párhuzamosan. Ehhez kellett a meglévő boltozatot lerombolni, hogy helyet adjanak a földalatti vasutnak. Az uj csatornát előbb megépitették, s csak azután rombolták le a régit.