A Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállítása az utolsó években megszokott hatalmas sokaságú anyagával várja az idén is barátait. Ugyancsak jó pár látogatásra van annak szüksége, a ki tömérdek képét elmélyedve akarja végignézni és még a szobroknak is egy pár órát szentel.

Ha azután valami összefoglaló képet keres magának erről a sok művészeti impresszióról, arról a sok tapasztalatról, melyet odakint szerzett magának, aligha fogja egy összefoglaló megállapításba kapcsolni megfigyeléseit, hacsak abba az egybe nem, hogy a magyar művészet régi szegényes terjedelmű viszonyaihoz képest, a mai helyzet az erős extenzív sokasodás képét mutatják.

Festőinknek száma az utolsó évtizedben szerfelett megszaporodott, a mi mögött nyilván igen erős vásároló közönségnek kell rejleni. Táborukban egyaránt képviselve vannak a régebbi művészeti irányoknak és az újabbaknak képviselői, a kik meglehetősen kiegyensúlyozottan és eredetiség szempontjából is körülbelül egyforma színvonalon mutatkoznak be ezen a kiállításon.

A juryk nem zárkóztak el az irányaikat követő fiatal generáczió bebocsátása elöl sem, mert alig volt még a Műcsarnoknak kiállítása, melyen annyi, eddig csak kevésszer, vagy épen először felbukkant névvel találkoztunk volna, mint ezen a tárlaton.