Nem először írunk e helyen arról a csudálatos sugárról, amely előtt nincs akadály, amely áthatol az eddig fényelnyelő tulajdonságunak hitt testeken és tárgyakon. Ez alkalommal arról fogunk szólani, hogy a Röntgen-sugárral készített fényképek legujabban igen jelentékeny előrehaladást mutattak, s hogy a Röntgen-fotografia el ne maradjon a többi fotográfiai ujitástól, arról a szenzációs felfedezésről is hallottunk, hogy sikerült Röntgen mozgófényképet készíteni emberi és állati élő test belső működéséről.

Ennél a hírnél meg kell egy pillanatig állani. Valami csodálatos látvány tárul az emberi gondolkodás elé. Ebbe a képbe belekapcsolódik a képzelet is, de ez a képzelet olyan, hogy minden egyes vonatkozásában való, tényleg létező technikai alkotáson nyugszik. Valahol egy kis vidéki városban sulyos betegen fekszik egy nagy ur (egyelőre természetesen csak kincsekben dus emberek életének megmentéséről lehet szó, hiszen rendkivül költséges az a berendezés amelyről szólani akarunk), s nincsen idő arra, hogy világhírű, biztos kézzel gyógyítható külföldi orvost elröpíthessen akár a vasút, akár a repülőgép.

Mégis van megoldás, hogy az ezer és ezer kilométeren tul lévő orvos segítőtanáccsal szolgálhasson a halandó emberi testnek. A kis városkában Röntgen-mozgófényképet készítenek a beteg testről (talán a szivről), a képeket távirati uton adják le a külföldi orvosnak, vagy a legutóbbi hirek szerint telefon utják közlik a képeket (mind a két dologról lesz szó nemsokára a lapunkban), s a nagyhirü orvos laboratoriumában ülve tanulmányozhatja a nagybeteg szivet, látja annak természetes müködését, s talán közvetlen telefonon utján diktálhat, talán még a műtétet is vezetheti. Ez a kis fantasztikus kép jellemzi talán legjobban a Röntgen-sugár jelentőségét az orvosi tudományban.

A gyakorlatban ma az X-sugár a beteg test vizsgálatánál nem fényképfelvételeket készit. Elég, ha a beteg testét átvilágítják a fénnyel, s a fénysugarakat, valamint az átvilágított test árnyvonalait felfogó ernyőn azon nyomban élő mozgóképen láthatjuk az élő test belsejét. Ez az ernyő egy kémiai anyagból készült réteggel van bevonva. Bariuns platincyanür, ez anyag neve. Ennek az anyagnak a kristályai egy bizonyos legkisebb szemnagyságnak, hogy a reávetődő Röntgen-fénysugarak az átvilágított test képét reá rajzolhassák. Mindazonáltal a szemcsés volta egy bizonyos tekintetben hátrányos ez átvilágításánál, mint például az emberi tüdő képénél egyenesen zavarólag hatnak a szemcsék. Ilyen esetben tehát a Röntgen-fénykép készítése célirányosabb.

A Röntgen-fotografia az X-sugár azon tulajdonságán alapszik, hogy a sugár a fényérzékeny lemezt ugyanazon a módon árnyékolja be az előtte áll test körvonalaival, mint akár a napfény. A különbség mégis az, hogy míg a napfény tényleg csak a felületen és a körvonalakon lévő pontokat és vonalakat vetiti a lemezre, a Röntgen-sugár a testet belül, a csontokat, a hus, a zsir szöveteket, ezek rostjait, az izomszálakat, szóval a test egész belsejét rárajzolja a fényérzékeny lemezre.