A kérdés tulajdonképen rosszul van feltéve. Mert persze hogy vannak becsületes emberek. Mindjárt másképen hangzik azonban, ha azt kérdjük: vannak-e abszolut becsületes emberek, kiken semmi kísértés nem fog?

Tegyük fel, hogy napi séta közben egyszerre csak csillog valami az ut porában? Felemeljük. Lám, egy korona! Vajjon hányan vagyunk, kik szépen a rendőrségre irányítjuk lépteinket és ott kellő jegyzőkönyvezés mellett, annak rendje és modja szerint, letétbe helyezzük a koronát az ismeretlen elvesztő részére. Azt hiszem, nagyon kevesen. Talán senkisem. Mert jó lesz az a korona szerencse koronának. Aztán hol akad az a naiv, hozzá sok idővel rendelkező ember, aki bejelentse a rendőrségnek, hogy elvesztett egy koronát?!

Pedig, ha csak így egyszerűen zsebre rakjuk azt a talált koronát, már a becsületen szépséghiba esett. Jöjjön egy lovagias ügy és akár - diszkvalifikálhatnak is érte. Vagy még rosszabb! A jogtalan elsajátítás vétségét követtük el, ha nyolc nap alatt be nem szolgáltattuk a koronát, és a járásbíróság jóvoltából sok koronába kerülhet az az egy korona. És mi már büntetve voltunk? Holott, ha beadtuk a koronát, egy év s egy nap mulva az, miután a károsult nem jelentkezett, ugyis a becsületes megtaláló tulajdonába megy, át.

De hát ilyen abszolut becsületes ember bizony csak ritka fehér holló. Nemcsak mikor egy koronáról, hanem sokkal többről is van szó. A pénzt általában nyugodtan zsebre vágják a kevésbbé becsületes megtalálók, az ékszert vagy egyebet pedig hónapokig pihentetik. Aztán rakják fel vagy eladják, mikor már ugy sem keresi senki sem. Erről bármikor nyugodtan adhat bizonyítványt a rendőrség. De bizonyítja ezt a következő tényleg megesett történet is.

Egy háztulajdonos, aki a béremelésen kívül is kedvelte az eredeti ötleteket, összeszedte mindazt a hamis pénzt; ami fertálykor hozzá is került ellenőrizhetetlen módon, és kiválogatta abból a hamis tízkoronásokat. Tizenkét darabot kapott. Fogta magát és tizenkét egyforma pénztárcát vett, mindegyikbe egy-egy hamis tízkoronást elhelyezve. Azután pedig elment sétálni és majd itt, majd ott pontosan - elvesztette a pénztárcákat.

Mikor ezzel készen volt, besietett a rendőrségre és bejelentette, hogy egy pénztárcát hamis tízkoronással elvesztett. Bizalmasan azonban elmondta, hogy tulajdonképen miben jár. Vajjon hány becsületes ember akad? Kötelezőleg kijelentette, hogy minden becsületes megtalálónak nyomban átad tízkorona jutalmat. Aki pedig nem lesz becsületes megtaláló, az ugyis megjárja, mert majd elcsípik a hamis pénz értékesítésénél.

Vajjon hányan jelentkeztek? Szomoru, de való, mindősze egy ilyen akadt. Egy kis pékinas, aki legnagyobb meglepetésére nyomban száz korona jutalmat kapott meghatott barátunktól. Mikor az inas zsebre rakta a pénzt, azt kérdezték tőle, hogy igazán rögtön, minden gondolkozás nélkül, jött a rendőrséghez.

- No nem épen! - felelte a ravasz fiu - először egy gyümölcsös kofára akartam sózni a pénzt. De attól olyan pofont kaptam, mert a bankó hamis volt, hogy rögtön elszaladtam és egyenest ide szaladtam. Gondoltam még becsuknak, hát akkor már inkább a rendőrségre viszem.