A minap - öreg este volt már - fiatal nász pár állitott be a főkapitányságra. Nagy baj történt! Mikor ugyanis a menyasszonyi ajándékokat számba vették, kitünt, hogy egy gyönyörü szép brilliáns gyürü elveszett.
- Nem tehetek róla, - jelenttette ki a férj, - de azt csak is a násznép közül lophatta el valaki.
Két sziv egybeforrásának,  szóval, ilyen prózai epizódjai is akadnak. Sőt még prózaibbak is.

Eredeti például egy ravasz zsebtolvaj esete. Mindenki ismeri azt a végtelen gratulációáradatot, melynek védtelenül kivan szolgáltatva minden fiatal pár, mihelyt a pap összeadta őket. Ott a helyszinen a templomban megrohanják őket rokonok, barátok, jó ismerősök. Csókokban, ölelésekben s könnyes kézszorításokban ilyenkor nincs hiány, így esett az meg egy bankhivatalnok esküvőjén is. A menyasszonyhoz odafurakodott egy öreges ur, megölelte és meghatott hangon igy szólótt:
- Legyetek boldogok! Tiszta szivből kivánja Károly bácsi.

A Menyasszony kecsesen mosolygott. Bizonyára férj uramnak rokona ez a kedves Károly bácsi. Majd a férj is kezet szoritott. Hogyne, hisz ő jóban akar lenni aranyos kis feleségének minden hozzátartozójával. Barátságosan meg is ölelte tehát Károly bácsit.

Hazaértek. A férj zsebébe nyul, hogy a kocsisnak borravalót adjon, de mi ez? A pénztárcája, mely ez alkalomra különösen bélelve volt, eltünt. Nosza a rendőrségre! Elveszett vagy talán ellopták a pénztárcát? Akkor jutott eszébe a vőlegénynek - Károly bácsi. de restelkedve beszélt. Még megbántja a felesége rokonát. - Dehogy a mi rokonunk. Sohse láttuk. Hát nem a maga rokona volt? - beszélték össze-vissza. Igy hámozódott ki a történet, mely negyednap Károly bácsi - egy élemedett zsebtolvaj - elfogásával ért véget.

Van egy másik lakodalmas tolvajlásunk is, amikor - évekkel ezelőtt történt - a fukar nagybácsi, aki noblesse oblige, mégis csak kénytelen volt menyasszonyi ajándékkal kirukkolni, egyszerüen visszalopta azt az arany karkötőt, melyet egy félórával ezelőtt átnyujtott a kedves rokonnak.

A legeredetibb esetnek marad azonban valamennyi között az, mely csaknem – válással végződött. A tolvaj t. i. maga az ujdonsült férj volt, aki azt a gyönyörü fülbevalót, mellyel feleségét nászajándék cimen megprezentálta, ellopta és nyomban zálogházba küldte.

Férj uram ugyanis az esküvő előtt egy nappal nagyszabásu legénybucsut rendezett és mámoros fővel egy kicsit kártyázott is. Elég rosszul, mivelhogy a szerelemben volt szerencséje és hajnal felé egy pár száz koronával adós maradt. Huszonnégy óra mulva fizetendő. Erre a szerencsétlen kártyás kinjában elcsente a fülbevalót és becsapta. Majd kiváltja holnap az esedékes hozományból. Csakhogy a család előbb vette észre a lopást, s rögtön a rendőrséghez szaladt. Nagy zavarában aztán a férj leleplezte magát.

Szerencse, hogy az esküvő már megvolt. Az ujdonsült férjnek azonban igy is ünnepélyes fogadalmat kellett tennie, hogy többet nem nyul kártyához. Csak ugy lett teljes bocsánat.