Három külföldi író három darabja verseng a közönség kegyeiért három drámai színházunkban. Mind a háromról el lehetett gondolni, hogy legalább az időtöltést kereső publikumnak tetszeni fog. Arthur Schnitzer, a bécsiek ünnepelt írója, jóformán az egyedüli német író, a kinek valamirevaló sikere volt nálunk, különösen Anatol czímű darabjáról még ma is a gyönyörködés hangján beszélnek.

Bernstein a Vígszínházban még eddig mindig biztos sikercsinálónak bizonyult. Az angol Bennett ugyan eddig ismeretlen volt előttünk, de darabja a londoni óriási siker nimbuszával jött át, a kontinens többi részét átugorva, hozzánk s különben is az angol darabok újabb időben majd mind tetszettek a mi közönségünknek.

A Nemzeti Színház igazgatója talán egy új Faunt várt A megdicsőültben. A várakozások azonban nem teljesültek; Bernstein ugyan - mint mindig - csak kritika előtt bukott meg, nem a közönség előtt, a másik két darabnál azonban közönség és kritika szokatlan módon összetalálkozott a darab elvetésében.

Schnitzler odahaza sem A prédá-val szerezte prestigeét. Fiatalabbkori munkája ez, a melyben melodramatikus szentimentalizmusát nem leplezi még el érettebb korának melancholiája, elméssége pedig - valamennyi tulajdonsága között a legértékesebb - még csirájában sincs meg a darabban.

A derék, művészlelkű ifjú, a kit darabja főszereplőjéül választott, ép olyan érdektelen, üres, olcsó tárczaczikkekből kivágott alak, mikor még csak udvarol a becsületes fiatal színésznőnek, mint mikor a leány megsértése miatt pofonüti a duhaj, eladósodott, kicsapatás szélén álló főhadnagyot.

Egyáltalán nem érdekel okoskodása, hogy miért nem akar párbajozni a katonával, sem fellobbanása, melylyel megkéri a leányt feleségül és nem tudunk igazán megrendülni akkor sem, mikor a főhadnagy az utczán, menyasszonya oldalán lelövi.

Hasonlóan az irodalmi kellék-raktárból való a kis színésznő, a főhadnagy és két katona barátja, meg a vidéki színház egész ostoba és szennyes ripacs-társulata. Schnitzler ma már valószínűleg maga sem büszke erre a darabjára, hogy mért kellett nekünk is megismerni, azt alig tudja az ember megérteni.

Egyetlen érdekessége volt az előadásnak egy új fiatal színésznő, Verő Márta fellépése a főszerepben. Oly kevés ma színpadjainkon a tehetséges fiatal színésznő, hogy örömmel kell fogadnunk az új jelentkezőt. Bájos, intelligens fiatal lány, tud beszélni, úgy látszik, vau benne színészvér - a mi több színészünkből hiányzik, semmint hinnők.