Öröm megfigyelni azt a hatalmas lendületet, melyet a vidéki múzeumi ügy a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelőségének s Tanácsának czéltudatos munkássága folytán az utolsó évtizedben vett.

Szinte már megszoktuk, hogy minden októberben, a múzeumok és könyvtárak országos szövetségének ünnepies vándor-közgyűlésein egy-egy új, pompás múzeumot vagy könyvtárat ad át rendeltetésének s kapcsol bele a vidéki múzeumok és könyvtárak kitűnően átgondolt s egyre tökéletesebben kiépülő szervezetébe.

Ez évben a soproni múzeumot kapta ajándékba a magyar kultúra. A vidéki múzeumok azon típusának példaszerű megvalósítása, mely a városra és a megyére vonatkozó emlékeket és termékeket mutatja csak be, de ezen belül sokoldalúságra és sokféleségre törekszik, szemben az emlékeknek csak egy bizonyos nemét gyűjtő szakmúzeumokkal és a nagyobb földrajzi körzetre kiterjeszkedő, az összefoglalás és válogatás, a muzeális szintézis munkáját végző múzeumokkal.

A soproni múzeum eredete társadalmi akczióban gyökerezik. 1867-ben alakítják a soproni polgárok a „soproni történészeti és művészeti egylet”-et, melynek főczélja a város múltjára vonatkozó emlékek gyűjtése volt.

Az egylettől gyűjtött anyag vetette meg 1881-ben a városi múzeum alapját, mely 1896-ban az időközben keletkezett megyei múzeummal egyesült. Az új egyesített múzeum 1897-ben az új városháza egy nagyobb és négy kisebb termében nyert elhelyezést, a honnan az állam, illetve az Orsz. Főfelügyelőség fokozott gondoskodása folytán meggyarapodva, a most megnyitott pompás kis palotába, saját otthonába költözött.

A soproni múzeum ugyanazt a pályát futotta meg, mint a legtöbb magyar vidéki múzeum, a melyek fejlődésének szinte törvényszerűen egymásra következő három stácziója: a társadalom, a község, az állam.

S a fejlődési fokozatok egymásutánja azt a becses és megnyugtató tanulságot rejti magában, hogy a magyar vidéken a múzeum társadalmi szükséglet fejleménye, melyet az állam már csak szankczionál, s hogy - tovább fűzve a következtetést - a vidéknek kulturális termékenysége jóval nagyobb, mint sok fővárosi kávéházi ablaküveg mögött gondolják.

További elmélkedésre alkalmas az a megfigyelés, hogy mint Sopron, Kassa, Kolozsvár, Temesvár, Sümeg stb. példája bizonyítja - vidéken a múzeumok alakulnak, Pesten a múzeumokat - az egy Nemzeti Múzeumot kivéve - az állam ( vagy a község ) alapítja, létesíti.